Még megéltek pár nyarat, és egy -két unokát.Bár a házasságuk már csak formaság volt.Tomit a betegség egyre jobban kifordította önmagából, egyre türelmetlenebb és durvább lett.Igaz a fizikai bántalmazásig nem jutott el szerencsére, de Magdit lelkileg kínozta.Nem tudni, miért érezte úgy , hogy ha őt bántja neki attól jobb lesz.Egy szép ragyogó napsütéses júliusi vasárnap tartották a legkisebb unoka keresztelőjét. Ott volt mindenki végre együtt a család. Magdi szomorúan , de büszkén nézett végig gyerekein és unokáin , akkor már döntött.Nem abban a pillanatban , sokkal korábban is tudta, hogy itt a vége, jobban fél már az élettől, mint haláltól.Annyi sok szenvedés , ami érte, annyi csalódás, amit átélt., elég egy életre.Szinte megkönnyebbült, amikor fejében megszületett a gondolat, hogy nem várja meg a következő napon a napfelkeltét. Nem volt nehéz dolga, régen nem aludtak már egy szobában, hajnali négykor halkan surrant ki a lakásból.Szinte kábultban a túladagolt inzulintól az állomásra vitte az útja .Mindent szépen eltervezett tudta mikor érkezik a gyorsvonat , hogy Nagykanizsa felől, időben érkezik.Amikor a hangosbemondóban elhangzott, ......a kettes vágánynál vigyázzanak....Magdi szeme előtt Anna Karenina képe rémlett fel, ahogy nem is lép csak lehanyatlik a sínekre, mintha csak álomra hajtaná a fejét.A vonat fékezett sikítva , reménytelenül, az utolsó képek , mint a mozaikképek, amik leperegtek,amikor szép és fiatal szerelmes asszony volt ott állt a sínek másik oldalán, és átölelte Tomit, amint átlebegett a másik dimenzióba , ahol , minden jobb és szebb lesz , ott talán sikerül.

) Ezek után már csendesebben teltek a napok hónapok , sőt évek.A kislány szépen növegetett és nagyon sok örömet szerzett a családnak, mintha csak érezte volna , hogy anyja mekkora veszélybe került születésekkor.Egy kedves kis alkalmazkodó és okos szép óvodás lett belőle.Léna is elvégezte a főiskolát, és mivel állás nem adódott azon környéken , elhatározták, hogy az ország másik végébe költöznek. Magdi szíve ezt a megpróbáltatást már nem bírta, és addig könyörgött férjének, míg ők maguk is elköltöztek a Dunántúlra.Nem volt könnyű lemondani a szülővárosról , ahol életük háromnegyedét leélték.Mivel azonban már rokonok se nagyon voltak, gyors elhatározásra jutottak és mentek a lányuk után..Magdi vője rendőrként dolgozott így szerencsére nem okozott nagy gondot , az áthelyezése.Csak később évek múlva jött rá az asszony, hogy talán mégsem jól döntött.álmaikban mindig "otthon " jártak , Miskolc jelentette az ifjuságot , az életet, és már nem igazán tudtak megszokni.Hiába volt ott a Balaton, bár eleinte nagy örömöt szerzett nekik, hogy pár perc és üdülnek, alig 20 percre voltak a parttól. Később mégis megmaradt a honvágy.Magdi öccsével már épp 10éve nem tartotta a kapcsolatot, mióta anyjuk meghalt.Aztán 2008 szilveszterén jött egy telefon, amibe nagyon halkan beleszólt egy ismerősnek tűnő hang, akkoriban már régen lemondott róla az asszony , hogy valaha még fognak beszélni vagy találkozni.Attila bocsánatot kért mindenért, és elmondta , elválnak a feleségétől, nagyon rossz idegállapotban volt , Magdi megsajnálta. Bár a férje, azt tanácsolta neki, hogy ne bocsásson meg , mindazért, amit csinált, hiszen ha nem költözteti el az anyját , talán még most is élne.De az asszony nem így gondolta, és bár nem felejtett el semmit, kibékült a testvérével azzal a feltétellel, hogy a múlbeli dolgokról nem beszélnek.Hírből , hallomásból , ismerősök révén tudták meg, hogy férje házasságon kívüli gyereke külföldön dolgozik, és nemsokára kisfia fog születni.A kapcsolatot sosem vették fel egymással, a fiú büszkeségből Tomi a bizonytalanság miatt.Így aztán szinte idegenek maradtak. Magdi elhatározta , ha férje hal meg hamarabb , ő azért ír egy levelet a fiúnak, s elmondja, hogy jó ember volt az apja, ha nem is ismerhette meg. Mert, ha férjnek nem is apának tényleg jól vizsgázott Tomi, a gyerekei nagyon szerették és ragaszkodtak hozzá.Magdi ezért is gondolta talán mégis jó, hogy nem vált el, nem fosztotta meg a gyerekeit az apjuktól. Saját magától viszont sok mindent megtagadott, már a hatvan évet is betöltötte mire kezdett belenyugodni, hogy nem lesz már más férfi az életében. Ezen sokat elgondolkodott , mi lett volna ha....,ez vagy az nem történik meg, vagy épp másként történik. De pont ezek a kérdések, amikre nincs válasz, talán minden elrendeletett, mielőtt megszülettünk volna.Magdi hitt az újjászületésben és ezért valahogy nem félt a haláltól. Sőt talán már vágyta is, sokat elgondolkodott talán ő is anyja sorsára jut. Egyre többet kerítettte hatalmába a depresszió.

Nehéz hónapok következtek újból. a helyzetet feldolgozni nem kis erőfeszítésbe telt.Bár , Magdi úgy érezte ő mindent megtett , hogy a régi "férjét" visszakapja , sajnos ez már nem volt lehetséges.Lassan a lányuk is végzett már a főiskolán és újabb esküvő volt kilátásban.A fiúknál már gyűltek az unokák, összesen épp 6. an voltak.Így a család némi elégtételt nyújtott az asszonynak, az unokákkal való játék megfiatalította és felvidította, amitől persze még magányos maradt.Valahogy úgy van ezzel az ember lánya, hogy jó-jó van a család a gyerekek, de a társ , az mindig fog hiányozni. A testi -lelki , akihez odabújhatsz,a suttogások a paplan alatt, vagy fölött, és a kiadós szeretkezések.Sokan elfogadják, hogy megöregedtünk, és nem áll jól már nekünk a szex, az nem egészen igaz, sőt , aki aktív szerető volt, az talán az marad. Léna is babát várt, amikor újra kezdtek külön szobában aludni. Sajnos nem volt probléma mentes terhesség, kórházból ki kórházba be.A koraszülés veszélye lebegett a fejük felett állandóan.Aztán valahogy csak eljött az utolsó hónap, már minden kész a baba várásra.A szülés viszont egyáltalán nem szokványos módon zajlott le.Magdi boldogan vette fel a telefont ,a mikor végre Léna férje telefonált meg van a baba, még sírni is hallotta és a lányával is beszéltek pár szót.Aztán újra jött a telefon, hogy Léna eszméletlen állapotba került ,most épp a műtőbe viszik.Az asszony eszét vesztve rohant a szomszédba valaki vigye be a kórházba. Nem tudta mi történt, de ott akart lenni. Tomi is rohant , amint megtudta.Ott álltak a folyosón és , arra vártak, mikor tolják már ki végre szépséges és fiatal lányukat a műtőből.Tomi még a babát se akarta megnézni.Egyszer csak vége lett és kitolták, a fehér párnán , alig látszott a halvány bőre, szinte beleolvadt a fehérségbe.Ezt nem kívánta senkinek Magdi,még sírni sem tudott , csak kiment a mosdóba és istenhez imádkozott, ....könyörgöm segíts , ne vedd el a lányomat.Az intenzíven mindenféle csövek lógtak ki belőle, és alig lehetett az ágyhoz közel menni.Meghaltam??.......kérdezte Léna az első szóval........anyja már ekkor tényleg sírva fakadt, dehogyis kislányom, szültél egy gyönyörű kislányt, csak később merültek fel problémák a lepényleválásnál.Előzőleg megmagyarázták, hogy valamiféle ritka rendellenesség okozta a bajt, a méhlepény szívósabban tapadt a méhfalhoz és az okozta a nagy vérzést.Lányuk , annyi vért veszített, mint egy autóbaleteses, és ez okozta a sokott, és a műtéttel pedig a méhét kellet visszatenni a helyére. Ilyeneset minden100évben egyszer esik meg.

Magdi már a lakáskulcsot is beszerezte , megkérte barátnőjét, adja kölcsön a lakását.Bár , azt sem lehet tagadni Zoli nagyon védte az inkognitóját, a mobilt nem vette fel, de a megbeszélt randira nagyon készült.Tomi viszont érezte, hogy ennek már fele sem tréfa, és amikor a felesége közölte a hétvégét barátnőjénél tölti, máris tudta mi van a dolgok hátterében. Még a hőn imádott kártyapartiját is lemondta.Kérdőre vonta Magdit, hogy tényleg arra készül, amire ő gondol???Az asszony most már kertelés nélkül megmondta, hogy igen , akár egy idegennek is ágyba bújna már, hiszen a férjének úgysem fontos már.Tomit lesújtotta a dolog, és most az egyszer igazat adott neki.Kérte, sőt könyörgött ne tegye, ő nagyon szereti, és nem élné túl, ha megcsalná.Hónapok óta először átölelte és forrón csókolództak, mint valamikor régen.Magdiban azonnal feléledtek a régi emlékek, és boldogan simult bele az ölelésbe.Tomi mindent megfogadott, hogy elmennek az orvoshoz, és mindent igazán mindent meg fog tenni, hogy visszatérjenek a régi forró éjszakák.Így is történt, mármint, hogy minden lehetőséget kipróbáltak,orvostól orvosig jártak, gyógyszerek tömkelegét kipróbálták, mindhiába.A szerelemes érzések mind jobban sürgették volna, hogy történjék valami.Újra eljártak szórakozni, színházba kiállításokra vitte a feleségét, nem tudott olyat kérni, amit meg ne vett volna neki.Még egyszer utoljára újra éledni látszott a szerelmük.Aztán már az ágyban is feloldódtak a gátlások és minden lehetséges módon kényeztették egymást. Ami viszont a legjobban hiányzott , az igazi együttlét, az egybeolvadás, soha többet nem tért vissza.Az asszony még reménykedett, és azt gondolta, ha minden női praktikát bevet, csak eljön majd az is.Tévedett, az orvosok azt mondták túl sok időt vesztegetett el a férje a felesleges szemérmeskedésével, már késő.Visszafordíthatatlan a folyamat.Senkinek nem lehet elmondani, mit jelentett ez a nő számára, hiszen ott is volt neki a szerelme meg nem is, elérhetetlen lett számára, ahogy ő is a férje számára. Nem érezte többet feleségnek magát, minden nehezen megszerzett önbizalma elszállt

Az orvoslátogatási téma lassan feledésbe merült, tomi úgy oldotta meg a helyzetet, hogy nem is akar zavarni, és külön szobába költözött.Magdit ez lesújtotta, és most már komolyan elgondolkodott , hogy most aztán igazán oka lenne az elválásra. Viszont az helyzet az volt, hogy anyagilag semmiképp nem lehetett volna megoldani a dolgot, hiszen semmiféle pénz nem kapott sehonnan se.A munkanélküli segély, régen lejárt, így majdnem 50évesen a mai rendszerben már munkát találni sem volt lehetséges. Gyakorlatilag a férje tartotta el,a mit nem is felejtett szinte nap, mint nap hangoztatni.Valahogy úgy volt ezzel, hogy ez most még jól is jött neki, hiszen ezzel zsarolhatta az asszonyt.Magdi anyja utáni örökség elment, beleolvadt a család megélhetésébe. Mivel már Tomi is egy sokkal instabilabb munkahelyen dolgozott , az állandó létbizonytalanságban, minden adódó lehetőséget ki kellett használni.Vettek egy használt autót, ami munkaeszközként szolgált.És örültek, hogy legalább neki van még munkája.Így aztán válásról szó se, lehetett. Akkoriban vettek a fiatalok számítógépet, és Magdi látta mennyire jól szórakoznak mellette.Megkérte a lányát, hogy tanítsa meg őt is, mivel ,a amúgy is elég magányosan élt, mióta férje még a szobáját sem osztotta meg vele.Nem sok idő múlva már tudott csetelni , és kinyílt számára a világ. Sok emberrel került kapcsolat a net révén. Nevezetesen megismerkedett egy állítólag nős fiatalemberrel, aki türelmesen végighallgatta, az egész élettörténetét.Valóban sokkal fiatalabb volt, legalábbis ezt állította.Sőt, hogy a felesége nem régiben szült, elhanyagolja őt, és eléggé magányos mostanában ő maga is. Magdi még gyakorlatlan volt ebben az új virtuális világban, és szinte mindent elhitt, ami Zolika neki beszélt, hiába volt a keserű élettapasztalata, most újra naív kislánnyá változott.Főleg , amikor Zoli udvarolni kezdett, és az egekig dicsérte, amiért így kitartott hűtlen férje mellett.Okosnak , sőt szépnek mondta, nem is kellett több, Magdi önbecsülése kezdett helyre állni. Eddig mindent elhitt férjének, és szinte mások véleményét meg sem hallgatta, most kezdett derengeni, hogy talán nincs minden veszve.Hónapokig beszélgettek a gépen, a férfi szinte mindennap bejelentkezett, és egyre többet kérte, hogy találkozzanak személyesen is. Az asszony már-már , azt is elhitte szerelmes ebbe az ismeretlen férfiba, akiről szinte semmit sem tudott, csak , amit ő el akart mondani magáról. Csak egészen mélyen a lelke legmélyén tudta az eszével, hogy talán egyetlen szó sem igaz az egészből,a mit neki mesélt. De ez most nem számított, neki épp erre volt szüksége, hogy valakinek fontos legyen végre.A férjével már csak semleges területeken , mondjuk a konyhában találkoztak, és ő maga is sejtette, hogy történt valami. A legfontosabb téma a főzés és bevásárlás volt, ezen túl nem igen mentek. Teljesen külön életet éltek.Aztán , amikor már annyira kínozta a magány, hogy az életét , adta volna egy ölelésért, elhatározta, hogy találkozik Zolival.Annak ellenére, hogy a férfi közölte egyszeri alkalomról van szó, hiszen ő nem akar válni, szereti a feleségét.legalább őszinte volt, és nem hitegette. Magdi is tudta, hogy nem akar tartós kapcsolatot fenntartani, annál is inkább mivel tudta a férje talán el is zavarná a házból. Mert annak ellenére, amit ő tett, saját maga nem tudott volna megbocsájtani egy félrelépést.

A műtét után Magdi lassan kezdett felgyógyulni , bár a lelki sebek nehezebben gyógyultak , mint testiek.Férjéhez való közeledései sorra kudarcot vallottak, mire aztán bevallotta, hogy a hosszú szünet, és az egyre jobban elhatalmasodó cukorbetegsége miatt nem képes rá.Magdi bár nagyon megdöbbent, nem adta fel a reményt, és azt ajánlotta keressenek fel egy orvost, mert talán tudnak segíteni.Már utána is nézett és megígérte elkíséri ő is , csak tegyenek valamit, nem lehet, hogy lemondjanak egymásról , alig 50évesen, pláne azok után, amin keresztül mentek.Tomi bele is egyezett , de csak ígéret maradt részéről, mert amikorra meg volt az időpont , neki egészen más sürgős dolga akadt, horgászni ment.Az asszonyt leforrázta ez a hozzáállás, hiszen, az nem lehet , hogy teljesen lemondjanak a házaséletről.Nem laktak egyedül, a fiúk ugyan kirepültek, de lányuk Léna velük lakott a barátjával, így nem igen voltak egyedül. Márk és felesége már a harmadik gyereket várta.Ádám pedig végzett az egyetemen, és eljegyzést ünnepeltek a diplomaosztóval együtt. Sajnos hamarosan be is jelentette, hogy elköltözik egy másik városba, és mire épp "dicsekedni " lehetett volna az újdonsült Dr. fiúkkal , ő már árkon-bokron túl volt.Magdi sokat sírt, nagyon nehéz volt az elszakadás, hiszen , ez már nem olyan volt, mint , amikor az egyetemre járt el, és mindig haza lehetett várni.Most már végleges volt, pedig még nem is sejtette, hogy az a "másik asszony", nevezetesen a leendő menye, mennyire el fogja idegeníteni a fiát a családtól.Lányáékkal próbált vigasztalódni, meg a két meglévő kislány unokával, akik egy kis fényt hoztak az életébe.A nagymamaság érzése , meglepte az asszonyt, hiszen ilyen végtelen és önzetlen felelősség nélküli szeretetet eddig nem érzett.Bár , ugyanúgy izgult a kicsikért, mint valamikor a sajátjaiért, mégis biztonságot adott a szülők jelenléte.Márk rendőrként dolgozott, sokat volt távol a családtól, de felesége nagyon ügyesen intézte a gyerekek dolgait.Vele igazán jó kapcsolat alakult ki, kezdet valóban őt is lányának érezni és hálás volt neki az unokákért. A házassága viszont most már tényleg romokban hevert, a testi közelség hiánya kihatott lelkileg is. Már a legkisebb dolgokon is össze tudtak kapni. Magdi egyre jobban érezte, hogy talán rosszul döntött, amikor nem vált el, hiszen ő mindent megtett, hogy együtt maradjanak. Most ,a mikor aférjén lenne sor, hogy össze szedje a bátorságát és elmenjen egy orvoshoz, akkor képtelen megtenni. Pedig ez az ő érdeke legalább annyira, mint a feleségéé. Egyre többet jött elő a múltbeli téma a megcsalással kapcsolatban is. Az asszony egyre idegesebb és türelmetlenebb lett, ami persze érthető volt.

A temetésen a Magdi és az öccse, mint két idegen voltak jelen.Épp 10évig nem is beszéltek egymással, mivel egymást okolták anyjuk haláláért.Pedig , aki menni akar azt nem lehet megállítani, ehhez is kellett jó pár év, amíg Magdi ezt meg tudta magával értetni.Egy öngyilkosságnál mindig magát hibáztatja a közeli hozzá tartozó, pedig a depresszió valóban halálos kór. Magdi látta, hogy fogy el anyja ereje és hogy marcangolja magát, mennyire terhére van az élet. Az élet pedig , ment tovább, ahogy mondani szokták.Márk és kis családja elég sok elfoglaltságot adtak, mivel már a menye a második babát várta, és újra együtt laktak.Ádám befejezte az egyetemet, szép volt a diplomaosztó ünnepség, amit a nagyanyja annyira meg akart várni, de nem sikerült.Egyben eljegyzése is volt még azon az őszön.Aztán bejelentette , nem marad itt ezen a lepukkadt környéken, hanem a Dunántúlra költözik.Anyja nem tudta lebeszélni, pedig nagyon fájt , hogy itt hagyja őket. Mire ő segíthetne és "dicsekedni" is lehetne az újdonsült dr. fiával, addigra elmegy. Magdi lélekben nem tudott megnyugodni, egyre csak anyja körül jártak gondolatai, tehetett volna-e valamit???,hogy ne következzen be a tragédia??! Már , annyit beszélt a családnak róla, hogy lassan senki nem figyelt rá. Tomi igazán mellette állt ebben az időkben, de kevésnek bizonyult a segítsége. Magdit legyőzte a sok idegesség , és igazán megbetegedett. Eleinte azt hitte terhes, mert a jelek hasonlóak voltak, de nem igazán gondolta, mert a házaséletük már csak inkább illúzió volt. A nőgyógyász egy eléggé ismeretlen betegséget állapított meg, valamiféle endometriózist, amit nem igen lehet gyógyítani és hasonlít a rák egy jóindulatú fajtájához.Egyetlen mód a műtét.Az asszony nem igazán akart belemenni ebbe a megoldásba. Annyi rosszat hallott már róla. hogy egy nő nem nő többé ,egy ilyen műtét után.sok utánaolvasás , után végül megegyeztek, hogy a petefészkei megmaradnak, így nem lesz akadálya további zavartalan nemi életnek.Legalábbis a részéről. Amikor a műtőben elkezdett visszaszámolni, magában mindenkitől elbúcsúzott, mert ki tudja, felébred-e??!Ez mindig is így volt, amikor , védtelenül és meztelenül egy lepedővel letakarva a műtő felé tolták. Senki nem tudja, mennyire kiszolgáltatott és mennyire nem "ember" már, amikor ebbe a helyzetbe kerül, amíg ő maga ki nem próbálja.Férje is nehezen viselte a megpróbáltatásokat, bár próbált erősnek mutatkozni, azért egyre jobban megviselte saját betegsége is. Lassan ment a felgyógyulás, de egyszer csak eljött az idő, hogy újra képes lett volna a házaséletre, de férje nem közeledett hozzá.