Lassan nehézkesen és eseménytelenül , végtelen szomorúsággal teltek a hónapok ezután.Mivel a baba meghalt , hamarosan vissza kellett menni dolgoznia, és a részvét lesújtó pillantásai , nagyon rosszul estek, hiába nem volt bennük rossz szándék. Nála sokkal idősebb asszonyok próbálták vigasztalni, persze ők sosem élték át , amit Magdi már 19évesen átérzett, elveszítette alig megszületett gyermekét, ezt senki nem értheti meg igazán, csak aki átélte.Tomival a házasságuk is sorvadni látszott, nem talátak már egymásban örömet. Magdi felajánlotta váljanak el, hiszen úgyis a baba miatt vette el.Hiába próbálta, neki a férje bizonygatni, hogy igenis ő nagyon szereti a lány nem hitt neki.Ő maga pedig már egészen biztos volt benne , hogy nem szerelmes a férjébe.Beiratkozott egy újabb iskolába, hogy lefoglalja magát valamivel, eljárt dolgozni, néha el-elmentek egy moziba , különben meg csak lézengtek.A házaséletük nem sokat jelentett az utóbbi időkben sokszor vissza utasította Tomi közeledését, részint a terhességtől való iszonyú félelmei miatt, részint , mert valóban nem volt kedve hozzá.Látta Tomi is boldogtalan, a gyerek elvesztése mind kettőjük erejét felemésztette.Ez, hogy lett is gyerekük meg nem is a férjét, nagyon kikészítette, annyira várta már a babát.Minden kisgyereket szuggerált, ha olyan helyen jártak és valósággal könyörgött Magdinak, hogy próbálják meg még egyszer , Így aztán a lány megadta magát , és félév múlva már újre terhes volt, bár nagyon félt, mégis örült neki., De öröme ne tartott sokáig, mivel a terhessége már a második hónapban elhalt.Ezután szinte őrjöngött, zokogta fogadkozott nem kell neki több gyerek.Tomi belátta , hogy időre van szüksége.Két teljes év telt el, de a helyzet nem sokat változott, bár a sebek kicsit gyógyultak.Aztán házasságuk 4.ik évében Magdi újra teherbe esett, bár tudtán kívül.Tomi kijátszotta , és csak akkor értesült , amikor már tény volt.Magdi meg is mondta , hogy ez nem ferr dolog , hiszen egyedül nem dönthetett volna , hiszen, Magdi , akinek ki kell hordani ezt a gyereket , és megszülnie is.De aztán , bár borzasztó nagy félelmek közepette , de reménykedve várta a babát, és csodák , csodája nem történt semmi rendkívüli, eljött a szülés ideje.Sőt minden a maga megszokott rendjében történt, sima szülés volt, és a régi rossz tapasztalatokra emlékezve , könnyűnek is mondható.Az érzés ,amikor kisfiát a kezébe adták elmondhatatlan volt.Még napokig reszketett, hogy nem történik-e valami váratlan komplikáció, de a baba egészséges volt , és gyönyörű.Tomi pedig ragyogott a boldogságtól és a büszkeségtől.Mindketten úgy érezték Isten a tenyerére vette őket és talán még lehetnek boldogok is.Történt egy csendes este, amikor a baba már édesen aludt kiságyában, Magdi és férje , pedig áhítattal és csodálattal adóztak a pillanatnak. A lány férje szemében nézve megszületett a szívében a szerelem. Most már , amikor egy közös kis lény kötötte össze őket, akkor érezte , amit az első éjszaka, az örök összetartozás érzését.Az elkövetkező hetek bár nehezek voltak, mégis a lány úgy járt kelt az utcán , újra csinosan lapos hassal , de mégis úgy érezte mindenki tudja , ő édesanya lett. Ragyogott és dalolt a lelke.Szerelmi életük és új életre kelt, egyre többször szeretkeztek, és fedezték fel újra és újra egymást.Már nem is nagyon tudták elképzelni egymás nélkül. Amikor váratlanul kiküldetésbe szólította a munka, és Tominak hosszú hetekre el kellett utaznia. Úgy érezték itt a világ vége.

Az elkövetkezendő hónapok nem is voltak igazán könnyűek, hiszen be kellett fejezni az iskolát estin, és dolgozni is el kellett menni, ha meg akartak élni.Ez a sok minden és a terhesség kimerítette a lányt, és egy éjszaka sívitó mentő vitte be a helyi kórházba, sürgős vetélés gyanujával. Az erős vérzés nem akart elállni, de azért elkezdték a kezelést, még csak a 3.ik hónap elején járt…………..Csak megmaradjon a kisbabám Istenem …………….imádkozott Magdi magában…………..annyi mindent megtettem érte.Azt viszont még nem tudta, hogy imáinkkal is vigyázzni kell, mert nem tudjuk mit kérünk Istentől.A terhessége megmaradt és már csak az érettségire való felkészülés következett, amit sikeresen el is ért, kitűnőre érettségizett, bár most a továbbtanulás már csak álom maradt számára.A baba szépen növekedett a hasában és ő csodálattal adózott az anyaság érzésének, máris imádta a gyermekét.Egy augusztusi hajnalon ment el a magzatvize és halálra rémült, mivel egyedül volt épp otthon, Tomi éjszakai műszakban dolgozott.De mintha megérezte volna, mire indulni kellett , ő is megérkezett.Az orvos azt mondta, hogy a baba farfekvéses nem lesz könnyű szülés, Tomit el is küldték, mondták talán délután jöjjön vissza.A baj viszont sokkal nagyobb volt, mint akár maga az orvos is tudta volna.Magdi már a szülés legelején érezte , valami nincs rendben, de próbálta magát megnyugtatni, hiszen ez az első szülése, honnan is tudná milyen. Először nem is akartak beindulni a fájások, aztán meg elviselhetetlenné kezdtek válni.Lassan elhomályosodott minden és a lány egy másik dimenzióban érezte magát, a hangok is csak foszlányokban jutottak el hozzá……………………..nyomjon , most és mégegyszer, erősebben, ne hagyja abba………….de úgy érezte , hogy ereje elfogyott, mire aztán végre kiszakadt belőle minden, leglábbis ezt érezte.aA baba ott rugkapált a lábai között és a köldökzsinór még összekötötte őket.Felszabadult , de csak 1 percre, mert , amikor felemelték, és megmuatatták neki kislányát, érezte, nincs valami rendben.A kicsi feje nagyon hosszúkás volt, mintha egy sapka lett volna rajta, de aszülésznő , azt mondta, hogy ez csak a nehéz szülés miatt van.Borzasztó fájdalmai voltak, mindene tiszta seb, de a lelke még jobban fájt.Másnap el is következett, amit addig is érzett, hogy elveszik tőle a kislányát, a nővér , azt mondta a gyerekgyógyász átküldi a koraszülött osztályra kivizsgálásra és búcsúzzon el tőle anyuka.Ezt most hallotta először, most szólították így először. Hamarosan kiderült a kislány gyógyíhatatlan betegséggel született , amit az orvostudomány mai állása szerint nem lehet tudni mi okozott.Az agy nem fejlődött ki rendesen és ez helyrehozhatatlan.Ez maga volt a halálos ítélet.Amit a lány érzett kifejezheztetlen, hiszen , ő mindent megtett ezért a gyerekért, feláldozta a terveit , férjhez ment , megszökött otthonról, és mindent betartott , amit az orvosok mondtak, harcolt ezért a gyerekért.Miért???............Miért?? Csak ez zakatolt fejében.Ő maga is belázasodott, közben kiderült élveszélybe is került , hiszen ami nagyon ritka a XX. század-ban , mégis vérmérgezést kapott.Mivel épp csak 19éves volt , az orvosok fejvesztve rohangáltak körülötte, hogy megmentsék , pedig ő szívesen meghalt volna, most, hogy nem is tarthatta karjában a kislányt.Tomi kisírt szemmel ült az ágya szélén és ő mindkettőjükért aggódott.Átjárt a másik kórházba , hogy megnézze a babát, néha azt mondták talán megműtik és lehet rajta segíteni , néha meg azt , hogy menthetetlen.Két hónap bizonytalan szenvedés után a baba meghalt,és Magdi , most megkönnyebbült, furcsa, de azt érezte, hogy jobb így , nem bírta elviselni a tudatot, hogy kiababája mennyit szenved.Ő maga is valami csoda folytán felgyógyult, talán a kora miatt mondták az orvosok, ha kicsit idősebb talán esélye sem lett volna.Csendes bénult gyászban teltek a hetek, Tomival sem nagyon beszéltek a történtekről.A lány azt hitte, már- már értelmetlen neki bármihez is kezdeni, hiszen az élete kész csőd, talán meg kéne halnia.Történt, hogy egy este mégis kimozdultak , egy nem túl drága étterembe mentek vacsorázni.Közben Magdi észrevette, hogy valaki erősen nézi, ösztönösen is odanézett, egy jóképű fiatalember szugerálta a tekintetével.Ő pedig már alig emlékezett rá valamikor milyen jólesett ez a figyelem amit a csinosságának köszönhetett. Így aztán vissza-visszanézett, tudomást sem véve róla, hogy Tominak ez milyen rosszul esett.

Karácsony volt, és az ünnep még szentebbenk tűnt, mint máskor.Tominak közeledett a leszerelés dátuma és eltelt a kerek 2év, letelt a katonaság ideje .Januárban már „szabad” emberként keresett albérletet és munkát.Magdinak épp csak a szalagavató bálja volt meg, és lassan márcsak az érettségire való felkészülés következett.Amikor a hónap közepén el kezdte magát egyre furcsábban érezni, örökösen a hányiger kerülgette és szédülés fogta el, átsuhant az agyán , csak nem esett máris teherbe. Nem az , lehetetlen………………gondolta, hiszen azóta nem is ismétlődött meg az együttlét, bár Tomi sokat kívánta tőle, ismételjék meg, annyira felszabadult és boldog volt a lánnyal.Az idő csak telt és a rosszullétek csak nem akartak múlni, a lány már kétségbeesett volt, rettenetesen tartott tőle, ha mégis teherbesett , mert mi lesz , akkor???Az iskolái nincsennek befejezve, az anyja semmit nem sejt??!!De Tomi csak biztatta, naponta többször hívta és vígasztalata, hogy rendbe jön minden.Aztán már nem volt mire várni, elmentek a nőgyógyászhoz.Egy kis tömött folyosón sorakoztak, akkoriban még nem érték egymást a magánrendelők, Magdit az ájulás kerülgette, részben az idegességtől részben, az a terhességtől. Bár még mindig reménykedett, hogy nem az.Amikor az öreg doktor a furcsa alkalmatosságra mutatott, ………….hogy feküdjön fel kislány, azt hitte , már ne lehet rosszabb.Amikor pedig közölte , hát bizony ez 6 hetes terhesség, akkor minden elhomályosult és kimondhatatlan félelem kerítette hatalmába a lányt. Tévedés kizárva , mondta a doktor.Némán lépkedtek a járdán hazafelé menet…………………..Tomi megkérdezte és most??Anyám megöl………………mondta a lány és már sírt.Nem tarthatom meg el kell vetetni…………..csak ezt tudta hajtogatni, de maga sem hitte, hogy képes lenne rá.Nem teheted…………………válaszolt afiú , ……………sosem tudnám megbocsájtani. Már van munkám , elveszlek feleségül és megmarad a baba is, felneveljük és élünk boldogan.Magdi csak gépisen lépkedett , és arra gondolt, mit fog tenni az anyja , ha ezt megtudja.De nem volt más választás , haza kellett menni , és megmondani neki, mi történt, ez volt az egyetlen út.Anyja őrjöngött, és fenyegetőzött Tomit átkozott gazembernek kiáltotta ki.Azt mondta ő majd intézkedik, elvetetik a gyereket és Magdi marad az iskolában , szépen befejezi az évet, aztán majd meglátják.Nem volt más lehetőség az első adandó alkalommal valóságosan kiszöktek a házból és Tomi albérletébe mentek.A házinéninek leesett az álla, amikor végig hallgatta atörténetet, de azt mondta itt maradhattok, de csak ma éjszakára……………….én egy fáradt beteg öregasszony vagyok, nem hiányzik nekem már az izgalom.Másnap reggel elutaztak a fiatalok Tomi szüleihez vidékre, akik éppúgy meglepődtek, mint bárki más.Szerették volna , ha azonnak összeadja őket a pap , de persze ez nem sikerült.Így aztán visszajöttek a városba és Tomi munkahelyén kértek segítséget.Mint két megszeppent gyerek, akik nem tudták mihez kezdjenek, a szakszervezetis intézte a dolgokat, és mivel nem volt akkoriban még várakozási idő, délutánra be is jelentette őket a tanácsra.Magdi csak most nézett végig magán,az olvadó hólé szinte mindenét ellepte, a rongyos ócska télikabát rajta, hát siralmasan hatott.Esküvő??? Kétségbeesetten nézett széjjel újból.A személyi kölcsönt megelőlegezte Tomi egy kollégája és elmondták nekik, most menjenek be gyorsan a városba vásároljanak be tisztességes ruhát maguknak és a gyűrűt se felejtsék el.Így történt , hogy délután 2-kor már férj-feleség voltak.Magdi , mintha csak álmodta volna az egészet olyan gyorsan és hihetelenül zajlottak az események.De az albérleti szobában , amikor Tomi mellé lefeküdt , mert a néni megis megsajnálta őket……………..olyan felszabadultságot érzett, amilyet még soha az előtt.Egész éjszaka csak szeretkeztek , egészen hajnalig, amikor végre kimerülten elaludtak. A lány úgy ölelte a fiút, mint , aki sosem akarja elengedni többet, de ebben benne volt a félelem is a jövőtől a felnőtt élet minden felelőssége, amit még ezután fog megtapasztalni.

A hónapok csak teltek eseménytelenül, Magdi minden percét a tanulás töltötte ki, bár sokat gondolt Tomira, és jöttek is a levelek sűrűn , amiket nagyanyja dugdosott el, mert anyja biztosan felbontotta volna őket.Szebbnél szebb vessorokba szedett vallomások töltötték ki ezen leveleket, de a lány úgy olvasta, mint ha csak egy verseskötet tartott volna a kezében. Persze azért a hiúságát is legyezgette a sok bók.De mivel meglehetősen szép lány volt , és sok tekintet kísérte , bármerre is járt , nem nagyon csodálkozott.Amikor aztán végre rendszeressé váltak a kimenők, akkor Tomi azonnal rohant a lányhoz, aminek anyja nem nagyon örült, de megtűrte. Így legalább szem előtt vannak …………mondogatta.A levelekről semmit sem tudott.A nagyi hamarosan cinkostársnak számított.Öccse is már a második osztályba járt , lassan kezdett kikecmeregni a sokkból , amit apja halála okozott. Anya elhalmozta mindennel , amit csak pénzen meg lehetett venni, mindenből alegújabbat és legjobbat kapta. Pédául, imádta a roch zenét, így anyja gitárt vett neki, ha meg motorozni volt kedve hát vett neki egy motort, persze ezt kicsit később.szóval minden módon kedveskedett fiának, aki egyre jobban hasonlított az apjára.A lánynak így még több gyengédségre volt szüksége , amit viszont csak Tomi adott meg neki.Mire a gimnázium harmadik osztálya kezdődött, Magdit egyre furcsább sürgető érzések kezdték hatalmukba keríteni, lassan már 17volt.Tomi óvatosan , de biztosan haladt célja felé, a lány egyre közelebb engedte magához, és maga is csak csodálkozott milyen erős ösztönök ébrednek benne az ölelések csókok közben. Elég volt, ha a fiú gyengéden végigsimította a hátát tánc közben, már vágyat kezdett érezni.Kicsit félt is ezektől az érzésektől , de annyira élvezte bimbódzó nőiességét, hogy hagyta hadd sodorják az események. Tudta elég józan tud maradni, és megálljt parancsol a fiúnak, ha túl messzire megy.Néha még sajnálta is , ha látta mennyire szenved ,a mikor túlságosan hosszúra sikerül egy csók, és vágyát, alig bírja tűrtőztetni.Már több mint egy éve , együtt voltak.Egyszer odáig ment, hogy , azt tanácsolta a fiúnak, ha többet akar menjen el más lányokhoz, akiket azelőtt ismert, de tudta, hogy nem tenné.Tomit egészen hatalmába kerítette a szerelem , nem látott mást és nem kellett neki senki más.Aztán történt , hogy anya is összefutott egy régi baráttal, akit még „barátiházaspárként” ismert, és régebben sokat összejártak , amikor még apa élt.Közben , ő elvált és egyedül állt a világban.Egyre gyakrabb vendég lett aháznál, és kezdett köztük is kialakulni valami.Így Magdi egyre szabadabb lett, mert anyja ébersége már nem volt annyira erős.Ők is egyre többet akartak kettesben maradni, így még egy szilveszteri buliba is elengedte lányát, ami régebben nem fordulhatott volna elő.Aztán még másnap is maradtak, és a rokonok megengedték ledőljenek kicsit pihenni.Persze ebből sem pihenés , sem alvás nem lett, először feküdtek egy ágyban és a lány először látott meztelen férfitestet, ami meg is ijesztette, hiszen Tomi az önkívület határára került, amikor magához ölelte.De a lány még nem volt kész rá, és ezt meg is mondta a fiúnak , hogy ő nem képes még rá.Levetkőzik és megnézheti meztelenül, ha ez elég, de nem nyúlhat hozzá, és ha igazán szereti képes erre.Igaz emberfeletti volt, de Tomi megállta és a lány szűz maradt ezen az újévi reggelen.De a gondolat már nem hagyta nyugodni, vajon mi lesz, ha mégis az övé lesz??Nem fog-e csalódni, vagy épp nem esik-e teherbe. A legnagyobb félelme ez volt, akkoriban nem létezett még fogamzásvédő tabletta.Csodálatos várakozásban teltek a hónapok. Tomi még mindig bakaruhában járt ,s és ritkán jött, úgy érezte így könnyebb.Színházba mentek és a Mosoly országában, amikor a”vágyom egy nő után-t „énekelték a színpadon…………..úgy szorította a lány kezét, hogy az feljadult tőle.De Magdi is érezte, hogy már nem sokáig bírja ki, és zűzessége már felesleges teher volt számára.Annyira kívánata már Tomit, hogy szinte fájt.Aztán elérkezett az idő, nem volt eltervezve, csak egyszerre nem tudott nem-t mondani az utolsó pillanatban. A fiú meg is torpant, nem tudta elhinni, hogy nem kell lehűtenie magát.Csak a nagyi volt otthon, benne meg lehett bízni sosem zavarta a fiatalokat.Pillanatok alatt történt minden, de a lányt ismeretlen érzés keítette hatalmába,valami megmagyarázhatatalan összatartozás érzés, ……………….”az övé vagyok örökre”,ez nem volt kimondott , sem kigondolt, csak ösztönszerű érzés. 2

Az elkövetkező nyáron Magdi a bankban dolgozoztt nyári szünidős munkán, anyja azt mondta, hogy minek a sok semmittevés , és a pénz is jól jönne.Akkor még nem gondolta, és a lánya sem , hogy ez sorsdöntő lesz az életükben.Tomi egy jóképű , lezser srác volt, aki még nemrég költözött fel a szülőfalujából, amikor apja agyvérzést kapott és ő lett az un. családfenntartó.Testvérei nem igazán tudtak mit kezdeni, így ő , mint a legfiatalabb elköltözött otthonról, és sürgősen munkát keresett.Eleinte a gyárban dolgozott a melegüzemben a vasolvasztóban , de azt nagyon nehéz munkának találta, és épp ezekben az időkben került az OTP-be , mint amolyan kifutófiú.Első nap kiszúrta magának Magdit, amint meglátta a kis karton rózsásruhájában,a mint az asztal fölé hajolt és arcát elborította selymesen fürtökben lelógó haja, nem tudta levenni róla a szemét, Hát , amikor meg már jó ideje nézte , és a lány végre felnézett, tudta , vége van ez a lány megbabonázta örökre.Eddig nem hitt az olyan mende-mondákban, hogy első látásra szerelem, de most megingott ebben ahitében. Hiszen oly sok szép lány akadt már az útjába , és sokat randizgatott , minden este táncolni és szórakozni járt.De valahogy senki nem fogta meg ezidáig.Teljesen összezavarodott, létezik hát mégis , és vele is megtörténik??Nem sokat tépelődött ezen, hanem gyorsan megérdeklődte, hogy hívják a lányt.Másnap már fel is hívta és kérte , hadd kísérje haza.Magdi , nem-t mondott határozottan és józanul, nem is értette, mit akar ez az ismertlen fiú és hogy jön ahhoz egyáltalán, hogy felhívja.Még épp 1 hét volt hátra a gyakorlatból. A fiú mindennep egyre elszántabban nézte és remén ykedett.A lánynak lassan csak felkeltette, akiváncsiságát.Ő is érdeklődni kezdett , ki ez afiú , de amit hallott nem igazán volt hízelgő. Azt rebesgették olyan aki, virágról-virágra száll, és senkit nem vesz komolyan. Ettől még érdekesebbnek tűnt, ezért Magdi mégis belement , hogy találkozzanak.Épp csak betöltötte a 16-ot nagyon gyerek volt még.Semmit nem tudott a szerelemről , akkoriban az ilyen korú lányok még szinte mind szűzek voltak. Nem ömlött a szex-reklám a tv-ből ,rádióból, Nem voltak kétértelmű óriásplakátok, amikből sütött az erotika.Tomi is nagyon óvatosan bánt a lánnyal, tudta ő más, mint , akiket eddig ismert.Találkozásaik csak a hazakísérésig terjedtek, és kizárólag a családjukról, és általános dolgokról beszélgettek.Így ment ez szinte egész nyáron. Magdi anyja nem nézte jó szemmel, hogy egy 20éves fiatalember, udvarol a lányának, és sokszor szóvá is tette.Elég korai még ez kislányom………..mondogatta.Neked tanulnod kell, és Magdi is tudta, hogy ha rajta múlik mindenképp továbbtanul.Amióta apja meghalt , még jobban azt az álmot dédelgette magában , hogy orvosnak tanul majd.A gimnázium második tanéve kezdődött ősszel.Tomi kitartóan és türelmesen udvarolt a lányak , tudta, csak így lehet, annyira tisztelte és szerette, hogy nem tudott volna „ajtóstólaházba” rontani, ahogy másokkal tette korábban.Történt azonban, hogy egy zimankós novemberi napon megérkezett a behívója, azt hitte itt vége a világnak. Elveszíti szerelmét.Mivel a lány , annyira szép és okos, biztosan nem fog rá várni.Persze nagyon fiatal is még és csakis a tanulásnak szenteli összes idejét.A Tisza parton ültek és csókolództak. amikor elhozakodott a szomorú hírrel.Meg akarta kérdezni, hogy vajon vár-e rá?? ………….de nem merte, hiszen annyira hosszú idő még két kerek év.A lány felszabadult és vidám volt, lassan heggedtek a sebek, amiket apja halála okozott.És ezért nagyon hálás volt Tominak, de szerelmet azt nem érzett, nem is igazán tudta mi az.Jó volt vele lenni ás kezdett is már kicsit nővé érni, sokszor érzett bizsergést , ha afiú átölelte és csókolta.Mindez jó volt, de igazi érzések nem alakultak ki benne.Azért vígasztalta, és tudta neki is fog hiányozni, hanem láthatja mindennap.

Magdika egyre kevesebb időt tölthetett játékkal, ott volt neki a kisöccse meg aztán az iskola.Nagymamájának is sokat segített, ők vitték a háztartás dolgait. Anya már régen visszament dolgozni a hőn szeretett számai közé , egy bankban dolgozott.Apa továbbra is kimaradozott.Történt egy pénteken, hogy késő éjszaka sem jött meg .Anya már nem is tudta hol keresni, minden létező ismerőst megkérdezett, még csak a SZOT iroda büfésnőjét is , aki köztudottan apa szeretője volt, nem tud-e róla valamit??De senki nem tudta.Aztán egyszer úgy éjféltájban jött atelefon, hogy előzetes letartóztatásban van, azért nem jöhetet t haza.Anya izgatottan érdeklődött, hogy mégis mi történt.Azt közölték vele a rendőrök, hogy baleset történt, de semmi közelebbit nem mondtak.Később kiderült, hogy apa részegen vezetett egy buliból egy másik buliba menet, amikor is egy motorossal ütköztek. A gyerek ,a ki amotor hátsó ülésén ült, olyan szerencsétlenül repült le, hogy egy járdaszegélybe ütötte afejét, és azonnal meghalt.Magdi bár még csak 13 volt , tudta, hogy ez az életük sorsfordító eseménye lesz. Semmi nem lesz már olyan, mint eddig.Az előzetesből apa még hazakerült ugyan , de ez nem tette könnyebbé az életet.Hiszen a sértett családja éjszakai telefonálgatásokkal zaklatták acsaládot, ha apa felvette csak annyit ordítottak a vonalba, hogy” te még élsz , te gyilkos”???Ez így ment hónapokon át, hogy már mindenki az ítéletre várt, mert ez a háziőrizet rosszabb volt mindennél.Aztán az is elérkezett és apa bevonult a fiatalkorúak börtönébe, ez is csak ugy sikerült, hogy a párt segítette, mivel ebben a börtönben kedvezőbbek voltak a körülmények.Anya persze összeomlott, apa meg , talán kicsit örült is , hogy legalább a zaklatásoknak vége.Csak ritkán jártak apát látogatni, mivel sokba is került meg nagyon magalázó és fájdalmas is volt minden találkozás.Magdi már 14 volt, nemrég kapott személyi igazolványt, de sosem gondolta, hogy a börtönben fogja először használni.A motozás a rácsok nyikorgása és az egész börtön légkör ijesztő és rideg volt.Mégis jó volt látni apát, bár amint a szabályzat előírta a „foglyokkal való testi érintkezés szigorúan tilos”, így nem lehetett megölelni sem, ami még sokkal rosszabb volt mindennél.Így telt el másfél év, aztán apa amnesztiát kapott, és szabadult.De sosem lett már olyan, mint régen. Megöregedett és megkeseredett a benn töltött idő alatt, pedig még fiatalembernek számított.Alig volt 40éves.Bár a párt megboc sájtotta a börtönéveket és felelős állást is biztosított neki, ő nem tudott magának megbocsájtani.Egy fagyos januári napon amikor Magdika hazaért az iskolából, anya otthon volt, ami nem volt jellemző.És amikor a rendőröket is meglátta, tudta, nagy a baj.A helyszíni szemlét már lefolytatták, apára a garázsban találtak rá feje hátranyatlott és homlokán egy lyuk tátongott.Saját engedéllyel tartott pisztolyával lőtte le magát.A világ megfordult , és a föld egy kissé megingott a tengelye körül, semmi nem tűnt valóságosnak a kislány szemében, mintha csak egy színdarab játszódnék le , amiben ő csak néző.De sajnos a valóság volt, amit látott és hallott.A temetést a vállalat intézte, minden nagyon gyorsan zajlott le. Alig telt el három nap és egyedül maradtak, az élet folytatódott , látszólag.Magdi sokszor csak késztetést érzett , hogy hátraforduljon és ott lesz apa, átöleli és megcsiklandozza , elbolondozik vele , ahogy szokta, már amikor azt a kis időt otthon töltötte velük.Kisöccse még semmit sem tudott a dologról anya úgy gondolta, jobb ha nem szólnak neki, és rokonoknál helyezik el.Annál nagyobb volt a megrákódtatás, amikor az iskolában valaki az arcába kiáltotta: hát te nem is tudod , apád öngyilkos lett!!Sok –sok év múlva is lidérces álomként élte meg ezt apercet.Magdi már középiskolába járt , de nem bírt atanulásra összpontosítani, egy iskolatársa volt , aki hangosan felolvasta neki a tananyagot és hallás után próbált felkészülni az órákra.Katalin doktornő, mert hogy az lett az egykori iskolatársból sosem tudta meg mennyit köszönhetett neki Magdika, mert a tanulás mellett családtagként is kezelték és lelket öntöttek belé.Az anyjával egy rövid ideig közelebbi kapcsolatba kerültek, amikor véletlenül éjszakánként a konyhában összeütköztek, amikor egyikük sem tudott aludni.De ez nagyon rövid ideig tartott.A kislány egyedül ,maradt a gyászával, iskola után mindennap kivillamosott a temetőbe, hogy a sír melletti padon üldögélve kiöntse lelkét apjának.Nagyon hosszú idő kellett eltelnie mire érezte nem kell már kimennie a temetőbe hogy apját maga mellett érezze.Mire rájött, aki igazán közel áll a szívünkhöz , az mindig velünk marad.

Papa sokat elmaradozott otthonról, mire a társadalmi ranglétrán egyre följebb kapaszkodott , és már SZOT . irodában dolgozott, egyre kevesebb időt töltött velük az otthonában. Magdika magányos , kislány volt, zárkózott természetéből adódóan, nem nagyon barátkozott a vele korabeli gyerekkel. Egy hosszú keskeny udvaros társasházfélébe költöztek meglehetősen furcsa összetételű lakókkal körülvéve.Az első házban laktak Lili grófné-ék, ahogyan a többi lakó hívta őket, hiszen valamikor a Lili férje tényleg gróf volt, most már csak a nagy szintes udvarház maradt meg, ahol az unokákkal lakott. Lili néni nagyon szerette a kis Magdikát, sokat behívta őt egy forró tejszínes kakaóra, és diákat vetített neki.Magda még ma is felederül a képezeletbeli kép láttán, hiszen a kedvenc meséjét:A koldus és királyfit számolatalanul levetítette neki a kedves öreg hölgy.Hozzá mindig szívesen benézett naponta szinte, kisbarátnőmnek szólította Lili néni, és a kislány ettől nagyon boldog volt. Az udvar második lakója Zima bácsi viszont nagyon sokszor megijesztette a lányt , amint fejszéjét a vállára téve átbaktatott az udvaron a fáskamrák felé.Persze tudta, hogy csak fát megy vágni , mégis örökké borostás arca és mogorva tekintete félmetessé tették. Pedig Zima bácsi, csak magányos volt, és ettől látszott mindig szomorúnak, amóta meghalt afelsége és gyerekeik nem voltak, ő csak tengette az életét , és már semminek ne tudott örülni.A harmadik házban laktak a Marcsáék , mindenki csak így hívta őket, megszámlálhatatalan kisgyerek szaladozott mindig Marcsa körül, egy pedig a kiságyban kinn az udvaron.Magdika sokszor elvállalta , hadd pesztrálja ő a kicsit, mivel nagyon szerette a kisbabákat, de neki magának nem volt kistestvére. Anyja ugyan ígérgette, hogy hamarosan lesz, de ez mindig csak tervezgetés maradt, és Magdika lassan már kezdett is lemondani róla, hogy valaha lesz testvére.Egyetlen igazi társa ZIZI kutya volt, egy hatalmas farkaskutya, akit apa hozott neki aszületésnapjára, mivel nagyon szerett volna már régen egy kutyát.Magdi vele játszott üres óráiban és vele beszélgett, ő volt , aki mindig meghallgatta és hűségesen nézett nagy barna szemeivel.Abban az évben nagy dolgok történtek a politikában hallotta akislány , persze nem értette, mi az, hiszen még csak épp 6 éves lett az ősszel. Nem kellett iskolába menni , és a felnőttek sem mentek el dolgozni, arádiót , csak suttógóra véve hallgatták a szomszédokkal összegyűlve egyikük szobájában.Máskülönben eddig sosem jártak össze senkivel.Apa haza sem jött, az anyja azt mondta el kellett utaznia , talán sokáig is odalesz.A gyerekeket , mert azért laktak az udvarban más gyerekek is elráncigálták akerítéstől, mindennap kulcsra zárták a a kapukat, ki ne szökhessenek.De Magdika egyszer mégis meglátta , hogy tankok dübörögnek el a ház előtt, és lövéseket is lehetett hallani. A felnőttek is féltek és mindenki behúzodott a házba.Nem tudta mennyi ideig éltek így , de a félelem nem akart szűnni. Apa még hónapokig nem jött meg, Magdika csak sok év múlva tudta meg, hogy fenn volt a hegyekben és bújkált , mert veszélyben volt az élete,azt beszélték, hogy ő mint „pártember” ugyanúgy járhatott , volna , mint a szomszédjuk, akit a nyílt utcán öltek meg a felbőszült emberek.Akkor írták az 1956-os évet, ami még sokáig meghatározta az emberek sorsát.Bár Magdi még gyerek volt, de lám mennyi változást hozott , az ő életében is. Anya végre bejelentette érkezik a kistestvére, és apa már nem akar elválni tőle, pedig eddig azt sem tudta, hogy létezik, olyan , hogy válás.Igazából sok mindent nem értett , de senki nem is volt ,a ki megmagyarázhatta volna neki.Azt is csak sokkal –sokkal később tudta meg , hogy a párt volt, amelyik nem hagyta elválni anyjáékat, pedig már minden készen állt rá.Azt mondták a szocilaista elvekkel nem egyeztethető össze a válás.Persze anya örült ennek, mert ő nagyon szerette apát, legalábbis , azzal a birtokló szeretettel , ami senkinek nem válik hasznára.Apja menekülni próbált ebből a házasságból, de politikai karrierje szépen ívelt felfelé és már nem volt visszaút.Egymást érték a vállati bulik, tivornyák , ivászatok és titkos klublátogatások, amik csak bennfentesek számára volt elérhető. Ugye nem jársz kurvákhoz?? …hangzott le a kérdés sokszor, de mindig csak ajtócsapkodás és veszekedés lett a vége.A kislány nem is nagyon bírta volna elviselni ezt az áldatlan állapotot, ha nincs ott nagyanyja, aki sokat dolgozott otthon , vezette a háztartást, és várta haza Magdikát az iskolából. Aztán egyszer csak eljött , az idő és végre megszületett Magdi kisösccse, akinek borzasztóan örült, nem volt már egyedüli gyerek, bár kicsit sok volt köztüka korkülönbség , hiszen a kislány már lassan 9éves lett.Sebaj, , gondolta, majd így legalább sokat babázhat, mert anyja nem is örült, olyan nagyon a a babának, ahogyan korábban gondolta. Mivel nem is érte el fő célját, hogy apa bolog lesz hogy fia született és nem fog annyit eljárni otthonról.Így aztán Magdika hamarosan a „nevelőanyukája" lett kisöccsének.

Az asszony szíve már akkor hevesebben vert, amikor az utcába befordultak.Sok minden olyan volt mint réges-régen, valamikori zsenge fiatalsága idején. A tölgyek szépen sorakoztak fel és vigyázták a utcát, de a házak már egészen másak voltak. Megkérte unokáját, hogy csak kicsit lassítson a 21-es szám előtt, nem akart felesleges feltűnést kelteni, hiszen már vagy 50éve , annak , hogy itt élt Magda. Most , hogy 70évesen újra meglátogatta a környéket a mindenszentek ünnepe adta az alkalmat. A temető nem messze esett, attól a helytől, ahol ifjuságát töltötte.Már senki nem él a régi ismerősök közül, akik , valamikor itt laktak ebben az utcában. A házra már nem ismerni rá, széles nagy terasz, 3szintes luxus villa lett belőle. Magda még az egy szoba konyhás háború előtt épült házba költözött ifju asszonyként, a mikor nagyanyja befogadta.Anna mama ma is élénken él emlékezetében, hiszen sok éven át az egyetlen támasza volt, és ők is sokat jelentettek neki. Már vagy 75 is elmúlt, amikor a dédunokék megszülettek, de ő fiatalos erős és életvidám volt.Még ma is mosolyt csal barázdált arcára,ha rá gondol.Mennyire szeretett volna rá hasonlítani, csak egy kicsit örökölt volna abból az életerőből, ami belőle áradt.Pedig ,elveszítette két fiát is fiatalon és eltemette őket.Mégis erős és életvidám maradt , soha nem tudta megfejteni Magda, hogy honnan ez az erő??! Most a kerítés rácsain át megpillantotta a rózsaszín hortenziabokrokat, na lám, valami mégis megmaradt. Ezek a járdaszélén virágzó virágok , sok- sok emléket felidéztek benne.A kislány, aki ő volt épp a nagy diófa alatt játszott babáival és a mackóval.Apa épp hazaérkezett, és ő boldogan ugrott a karjaiba, talán 3éves lehetett.A kiskonyha felől inycsiklandozó illatok szállongtak, mama sütötte az elmaradhatatlan "szombati" palacsintát. Anyja mindig sokáig dolgozott, nem nagyon szeretett otthon lenni, a háztartási teendők valahogy nem illettek hozzá,mire az ebéd készen állt összegyűlt a család, vagyis inkább a két család , mert Magda unokatesójáék is ott laktak. Akkoriban nem volt ritka, hogy ennyien laktak együtt.Anna mama mindkét fiának helyet , adott , amikor megnősültek. A nagy házban lévő kőpadlós honyhát kinevezték szobának, így a két család a nagy házban , mama meg a nyári konyhában lakott télen nyáron. Helen és Ágnes már nagyobbacskák voltak, sehova nem akarták magukkal vinni a kis Magdikát, csak , ha már a szülők rájuk parancsoltak, akkor hívták el őt is játszani nagy ímmel -ámmal.Mindig jól előreszaladtak és noszogatták, hogy siess már a többek várnak fenn a várban. Az utca másik oldalán állt a romos diósgyőri vár, odajártak bujócskázni.Valahogy mindig lenézték Magdit, soha nem értette miért, hiszen semmivel nem voltak különbek nála.Sőt később az a iskolában ő lett az emines diák, vagy lehet épp ezért, de sosem szerették meg igazán. Hosszú éveket nem éltek itt , hamarosan lakást kaptak a gyártól, ahol a papa dolgozott, igaz csak bérlakás volt , de mégis ott tágasabban élhettek.Apa nem szeretett a gyárban, be is iratkozott valami "pártiskolába", akkor sokra vihette idővel.Magda jól emlékezett anyáék , nem éltek jól. ahogy már akkoribanis szokás volt mondani.Kislányként, ugyan ebből semmit ne értett.