Karácsony volt, és az ünnep még szentebbenk tűnt, mint máskor.Tominak közeledett a leszerelés dátuma és eltelt a kerek 2év, letelt a katonaság ideje .Januárban már „szabad” emberként keresett albérletet és munkát.Magdinak épp csak a szalagavató bálja volt meg, és lassan márcsak az érettségire való felkészülés következett.Amikor a hónap közepén el kezdte magát egyre furcsábban érezni, örökösen a hányiger kerülgette és szédülés fogta el, átsuhant az agyán , csak nem esett máris teherbe. Nem az , lehetetlen………………gondolta, hiszen azóta nem is ismétlődött meg az együttlét, bár Tomi sokat kívánta tőle, ismételjék meg, annyira felszabadult és boldog volt a lánnyal.Az idő csak telt és a rosszullétek csak nem akartak múlni, a lány már kétségbeesett volt, rettenetesen tartott tőle, ha mégis teherbesett , mert mi lesz , akkor???Az iskolái nincsennek befejezve, az anyja semmit nem sejt??!!De Tomi csak biztatta, naponta többször hívta és vígasztalata, hogy rendbe jön minden.Aztán már nem volt mire várni, elmentek a nőgyógyászhoz.Egy kis tömött folyosón sorakoztak, akkoriban még nem érték egymást a magánrendelők, Magdit az ájulás kerülgette, részben az idegességtől részben, az a terhességtől. Bár még mindig reménykedett, hogy nem az.Amikor az öreg doktor a furcsa alkalmatosságra mutatott, ………….hogy feküdjön fel kislány, azt hitte , már ne lehet rosszabb.Amikor pedig közölte , hát bizony ez 6 hetes terhesség, akkor minden elhomályosult és kimondhatatlan félelem kerítette hatalmába a lányt. Tévedés kizárva , mondta a doktor.Némán lépkedtek a járdán hazafelé menet…………………..Tomi megkérdezte és most??Anyám megöl………………mondta a lány és már sírt.Nem tarthatom meg el kell vetetni…………..csak ezt tudta hajtogatni, de maga sem hitte, hogy képes lenne rá.Nem teheted…………………válaszolt afiú , ……………sosem tudnám megbocsájtani. Már van munkám , elveszlek feleségül és megmarad a baba is, felneveljük és élünk boldogan.Magdi csak gépisen lépkedett , és arra gondolt, mit fog tenni az anyja , ha ezt megtudja.De nem volt más választás , haza kellett menni , és megmondani neki, mi történt, ez volt az egyetlen út.Anyja őrjöngött, és fenyegetőzött Tomit átkozott gazembernek kiáltotta ki.Azt mondta ő majd intézkedik, elvetetik a gyereket és Magdi marad az iskolában , szépen befejezi az évet, aztán majd meglátják.Nem volt más lehetőség az első adandó alkalommal valóságosan kiszöktek a házból és Tomi albérletébe mentek.A házinéninek leesett az álla, amikor végig hallgatta atörténetet, de azt mondta itt maradhattok, de csak ma éjszakára……………….én egy fáradt beteg öregasszony vagyok, nem hiányzik nekem már az izgalom.Másnap reggel elutaztak a fiatalok Tomi szüleihez vidékre, akik éppúgy meglepődtek, mint bárki más.Szerették volna , ha azonnak összeadja őket a pap , de persze ez nem sikerült.Így aztán visszajöttek a városba és Tomi munkahelyén kértek segítséget.Mint két megszeppent gyerek, akik nem tudták mihez kezdjenek, a szakszervezetis intézte a dolgokat, és mivel nem volt akkoriban még várakozási idő, délutánra be is jelentette őket a tanácsra.Magdi csak most nézett végig magán,az olvadó hólé szinte mindenét ellepte, a rongyos ócska télikabát rajta, hát siralmasan hatott.Esküvő??? Kétségbeesetten nézett széjjel újból.A személyi kölcsönt megelőlegezte Tomi egy kollégája és elmondták nekik, most menjenek be gyorsan a városba vásároljanak be tisztességes ruhát maguknak és a gyűrűt se felejtsék el.Így történt , hogy délután 2-kor már férj-feleség voltak.Magdi , mintha csak álmodta volna az egészet olyan gyorsan és hihetelenül zajlottak az események.De az albérleti szobában , amikor Tomi mellé lefeküdt , mert a néni megis megsajnálta őket……………..olyan felszabadultságot érzett, amilyet még soha az előtt.Egész éjszaka csak szeretkeztek , egészen hajnalig, amikor végre kimerülten elaludtak. A lány úgy ölelte a fiút, mint , aki sosem akarja elengedni többet, de ebben benne volt a félelem is a jövőtől a felnőtt élet minden felelőssége, amit még ezután fog megtapasztalni.