Még megéltek pár nyarat, és egy -két unokát.Bár a házasságuk már csak formaság volt.Tomit a betegség egyre jobban kifordította önmagából, egyre türelmetlenebb és durvább lett.Igaz a fizikai bántalmazásig nem jutott el szerencsére, de Magdit lelkileg kínozta.Nem tudni, miért érezte úgy , hogy ha őt bántja neki attól jobb lesz.Egy szép ragyogó napsütéses júliusi vasárnap tartották a legkisebb unoka keresztelőjét. Ott volt mindenki végre együtt a család. Magdi szomorúan , de büszkén nézett végig gyerekein és unokáin , akkor már döntött.Nem abban a pillanatban , sokkal korábban is tudta, hogy itt a vége, jobban fél már az élettől, mint haláltól.Annyi sok szenvedés , ami érte, annyi csalódás, amit átélt., elég egy életre.Szinte megkönnyebbült, amikor fejében megszületett a gondolat, hogy nem várja meg a következő napon a napfelkeltét. Nem volt nehéz dolga, régen nem aludtak már egy szobában, hajnali négykor halkan surrant ki a lakásból.Szinte kábultban a túladagolt inzulintól az állomásra vitte az útja .Mindent szépen eltervezett tudta mikor érkezik a gyorsvonat , hogy Nagykanizsa felől, időben érkezik.Amikor a hangosbemondóban elhangzott, ......a kettes vágánynál vigyázzanak....Magdi szeme előtt Anna Karenina képe rémlett fel, ahogy nem is lép csak lehanyatlik a sínekre, mintha csak álomra hajtaná a fejét.A vonat fékezett sikítva , reménytelenül, az utolsó képek , mint a mozaikképek, amik leperegtek,amikor szép és fiatal szerelmes asszony volt ott állt a sínek másik oldalán, és átölelte Tomit, amint átlebegett a másik dimenzióba , ahol , minden jobb és szebb lesz , ott talán sikerül.

) Ezek után már csendesebben teltek a napok hónapok , sőt évek.A kislány szépen növegetett és nagyon sok örömet szerzett a családnak, mintha csak érezte volna , hogy anyja mekkora veszélybe került születésekkor.Egy kedves kis alkalmazkodó és okos szép óvodás lett belőle.Léna is elvégezte a főiskolát, és mivel állás nem adódott azon környéken , elhatározták, hogy az ország másik végébe költöznek. Magdi szíve ezt a megpróbáltatást már nem bírta, és addig könyörgött férjének, míg ők maguk is elköltöztek a Dunántúlra.Nem volt könnyű lemondani a szülővárosról , ahol életük háromnegyedét leélték.Mivel azonban már rokonok se nagyon voltak, gyors elhatározásra jutottak és mentek a lányuk után..Magdi vője rendőrként dolgozott így szerencsére nem okozott nagy gondot , az áthelyezése.Csak később évek múlva jött rá az asszony, hogy talán mégsem jól döntött.álmaikban mindig "otthon " jártak , Miskolc jelentette az ifjuságot , az életet, és már nem igazán tudtak megszokni.Hiába volt ott a Balaton, bár eleinte nagy örömöt szerzett nekik, hogy pár perc és üdülnek, alig 20 percre voltak a parttól. Később mégis megmaradt a honvágy.Magdi öccsével már épp 10éve nem tartotta a kapcsolatot, mióta anyjuk meghalt.Aztán 2008 szilveszterén jött egy telefon, amibe nagyon halkan beleszólt egy ismerősnek tűnő hang, akkoriban már régen lemondott róla az asszony , hogy valaha még fognak beszélni vagy találkozni.Attila bocsánatot kért mindenért, és elmondta , elválnak a feleségétől, nagyon rossz idegállapotban volt , Magdi megsajnálta. Bár a férje, azt tanácsolta neki, hogy ne bocsásson meg , mindazért, amit csinált, hiszen ha nem költözteti el az anyját , talán még most is élne.De az asszony nem így gondolta, és bár nem felejtett el semmit, kibékült a testvérével azzal a feltétellel, hogy a múlbeli dolgokról nem beszélnek.Hírből , hallomásból , ismerősök révén tudták meg, hogy férje házasságon kívüli gyereke külföldön dolgozik, és nemsokára kisfia fog születni.A kapcsolatot sosem vették fel egymással, a fiú büszkeségből Tomi a bizonytalanság miatt.Így aztán szinte idegenek maradtak. Magdi elhatározta , ha férje hal meg hamarabb , ő azért ír egy levelet a fiúnak, s elmondja, hogy jó ember volt az apja, ha nem is ismerhette meg. Mert, ha férjnek nem is apának tényleg jól vizsgázott Tomi, a gyerekei nagyon szerették és ragaszkodtak hozzá.Magdi ezért is gondolta talán mégis jó, hogy nem vált el, nem fosztotta meg a gyerekeit az apjuktól. Saját magától viszont sok mindent megtagadott, már a hatvan évet is betöltötte mire kezdett belenyugodni, hogy nem lesz már más férfi az életében. Ezen sokat elgondolkodott , mi lett volna ha....,ez vagy az nem történik meg, vagy épp másként történik. De pont ezek a kérdések, amikre nincs válasz, talán minden elrendeletett, mielőtt megszülettünk volna.Magdi hitt az újjászületésben és ezért valahogy nem félt a haláltól. Sőt talán már vágyta is, sokat elgondolkodott talán ő is anyja sorsára jut. Egyre többet kerítettte hatalmába a depresszió.

Nehéz hónapok következtek újból. a helyzetet feldolgozni nem kis erőfeszítésbe telt.Bár , Magdi úgy érezte ő mindent megtett , hogy a régi "férjét" visszakapja , sajnos ez már nem volt lehetséges.Lassan a lányuk is végzett már a főiskolán és újabb esküvő volt kilátásban.A fiúknál már gyűltek az unokák, összesen épp 6. an voltak.Így a család némi elégtételt nyújtott az asszonynak, az unokákkal való játék megfiatalította és felvidította, amitől persze még magányos maradt.Valahogy úgy van ezzel az ember lánya, hogy jó-jó van a család a gyerekek, de a társ , az mindig fog hiányozni. A testi -lelki , akihez odabújhatsz,a suttogások a paplan alatt, vagy fölött, és a kiadós szeretkezések.Sokan elfogadják, hogy megöregedtünk, és nem áll jól már nekünk a szex, az nem egészen igaz, sőt , aki aktív szerető volt, az talán az marad. Léna is babát várt, amikor újra kezdtek külön szobában aludni. Sajnos nem volt probléma mentes terhesség, kórházból ki kórházba be.A koraszülés veszélye lebegett a fejük felett állandóan.Aztán valahogy csak eljött az utolsó hónap, már minden kész a baba várásra.A szülés viszont egyáltalán nem szokványos módon zajlott le.Magdi boldogan vette fel a telefont ,a mikor végre Léna férje telefonált meg van a baba, még sírni is hallotta és a lányával is beszéltek pár szót.Aztán újra jött a telefon, hogy Léna eszméletlen állapotba került ,most épp a műtőbe viszik.Az asszony eszét vesztve rohant a szomszédba valaki vigye be a kórházba. Nem tudta mi történt, de ott akart lenni. Tomi is rohant , amint megtudta.Ott álltak a folyosón és , arra vártak, mikor tolják már ki végre szépséges és fiatal lányukat a műtőből.Tomi még a babát se akarta megnézni.Egyszer csak vége lett és kitolták, a fehér párnán , alig látszott a halvány bőre, szinte beleolvadt a fehérségbe.Ezt nem kívánta senkinek Magdi,még sírni sem tudott , csak kiment a mosdóba és istenhez imádkozott, ....könyörgöm segíts , ne vedd el a lányomat.Az intenzíven mindenféle csövek lógtak ki belőle, és alig lehetett az ágyhoz közel menni.Meghaltam??.......kérdezte Léna az első szóval........anyja már ekkor tényleg sírva fakadt, dehogyis kislányom, szültél egy gyönyörű kislányt, csak később merültek fel problémák a lepényleválásnál.Előzőleg megmagyarázták, hogy valamiféle ritka rendellenesség okozta a bajt, a méhlepény szívósabban tapadt a méhfalhoz és az okozta a nagy vérzést.Lányuk , annyi vért veszített, mint egy autóbaleteses, és ez okozta a sokott, és a műtéttel pedig a méhét kellet visszatenni a helyére. Ilyeneset minden100évben egyszer esik meg.

Magdi már a lakáskulcsot is beszerezte , megkérte barátnőjét, adja kölcsön a lakását.Bár , azt sem lehet tagadni Zoli nagyon védte az inkognitóját, a mobilt nem vette fel, de a megbeszélt randira nagyon készült.Tomi viszont érezte, hogy ennek már fele sem tréfa, és amikor a felesége közölte a hétvégét barátnőjénél tölti, máris tudta mi van a dolgok hátterében. Még a hőn imádott kártyapartiját is lemondta.Kérdőre vonta Magdit, hogy tényleg arra készül, amire ő gondol???Az asszony most már kertelés nélkül megmondta, hogy igen , akár egy idegennek is ágyba bújna már, hiszen a férjének úgysem fontos már.Tomit lesújtotta a dolog, és most az egyszer igazat adott neki.Kérte, sőt könyörgött ne tegye, ő nagyon szereti, és nem élné túl, ha megcsalná.Hónapok óta először átölelte és forrón csókolództak, mint valamikor régen.Magdiban azonnal feléledtek a régi emlékek, és boldogan simult bele az ölelésbe.Tomi mindent megfogadott, hogy elmennek az orvoshoz, és mindent igazán mindent meg fog tenni, hogy visszatérjenek a régi forró éjszakák.Így is történt, mármint, hogy minden lehetőséget kipróbáltak,orvostól orvosig jártak, gyógyszerek tömkelegét kipróbálták, mindhiába.A szerelemes érzések mind jobban sürgették volna, hogy történjék valami.Újra eljártak szórakozni, színházba kiállításokra vitte a feleségét, nem tudott olyat kérni, amit meg ne vett volna neki.Még egyszer utoljára újra éledni látszott a szerelmük.Aztán már az ágyban is feloldódtak a gátlások és minden lehetséges módon kényeztették egymást. Ami viszont a legjobban hiányzott , az igazi együttlét, az egybeolvadás, soha többet nem tért vissza.Az asszony még reménykedett, és azt gondolta, ha minden női praktikát bevet, csak eljön majd az is.Tévedett, az orvosok azt mondták túl sok időt vesztegetett el a férje a felesleges szemérmeskedésével, már késő.Visszafordíthatatlan a folyamat.Senkinek nem lehet elmondani, mit jelentett ez a nő számára, hiszen ott is volt neki a szerelme meg nem is, elérhetetlen lett számára, ahogy ő is a férje számára. Nem érezte többet feleségnek magát, minden nehezen megszerzett önbizalma elszállt

Az orvoslátogatási téma lassan feledésbe merült, tomi úgy oldotta meg a helyzetet, hogy nem is akar zavarni, és külön szobába költözött.Magdit ez lesújtotta, és most már komolyan elgondolkodott , hogy most aztán igazán oka lenne az elválásra. Viszont az helyzet az volt, hogy anyagilag semmiképp nem lehetett volna megoldani a dolgot, hiszen semmiféle pénz nem kapott sehonnan se.A munkanélküli segély, régen lejárt, így majdnem 50évesen a mai rendszerben már munkát találni sem volt lehetséges. Gyakorlatilag a férje tartotta el,a mit nem is felejtett szinte nap, mint nap hangoztatni.Valahogy úgy volt ezzel, hogy ez most még jól is jött neki, hiszen ezzel zsarolhatta az asszonyt.Magdi anyja utáni örökség elment, beleolvadt a család megélhetésébe. Mivel már Tomi is egy sokkal instabilabb munkahelyen dolgozott , az állandó létbizonytalanságban, minden adódó lehetőséget ki kellett használni.Vettek egy használt autót, ami munkaeszközként szolgált.És örültek, hogy legalább neki van még munkája.Így aztán válásról szó se, lehetett. Akkoriban vettek a fiatalok számítógépet, és Magdi látta mennyire jól szórakoznak mellette.Megkérte a lányát, hogy tanítsa meg őt is, mivel ,a amúgy is elég magányosan élt, mióta férje még a szobáját sem osztotta meg vele.Nem sok idő múlva már tudott csetelni , és kinyílt számára a világ. Sok emberrel került kapcsolat a net révén. Nevezetesen megismerkedett egy állítólag nős fiatalemberrel, aki türelmesen végighallgatta, az egész élettörténetét.Valóban sokkal fiatalabb volt, legalábbis ezt állította.Sőt, hogy a felesége nem régiben szült, elhanyagolja őt, és eléggé magányos mostanában ő maga is. Magdi még gyakorlatlan volt ebben az új virtuális világban, és szinte mindent elhitt, ami Zolika neki beszélt, hiába volt a keserű élettapasztalata, most újra naív kislánnyá változott.Főleg , amikor Zoli udvarolni kezdett, és az egekig dicsérte, amiért így kitartott hűtlen férje mellett.Okosnak , sőt szépnek mondta, nem is kellett több, Magdi önbecsülése kezdett helyre állni. Eddig mindent elhitt férjének, és szinte mások véleményét meg sem hallgatta, most kezdett derengeni, hogy talán nincs minden veszve.Hónapokig beszélgettek a gépen, a férfi szinte mindennap bejelentkezett, és egyre többet kérte, hogy találkozzanak személyesen is. Az asszony már-már , azt is elhitte szerelmes ebbe az ismeretlen férfiba, akiről szinte semmit sem tudott, csak , amit ő el akart mondani magáról. Csak egészen mélyen a lelke legmélyén tudta az eszével, hogy talán egyetlen szó sem igaz az egészből,a mit neki mesélt. De ez most nem számított, neki épp erre volt szüksége, hogy valakinek fontos legyen végre.A férjével már csak semleges területeken , mondjuk a konyhában találkoztak, és ő maga is sejtette, hogy történt valami. A legfontosabb téma a főzés és bevásárlás volt, ezen túl nem igen mentek. Teljesen külön életet éltek.Aztán , amikor már annyira kínozta a magány, hogy az életét , adta volna egy ölelésért, elhatározta, hogy találkozik Zolival.Annak ellenére, hogy a férfi közölte egyszeri alkalomról van szó, hiszen ő nem akar válni, szereti a feleségét.legalább őszinte volt, és nem hitegette. Magdi is tudta, hogy nem akar tartós kapcsolatot fenntartani, annál is inkább mivel tudta a férje talán el is zavarná a házból. Mert annak ellenére, amit ő tett, saját maga nem tudott volna megbocsájtani egy félrelépést.

A műtét után Magdi lassan kezdett felgyógyulni , bár a lelki sebek nehezebben gyógyultak , mint testiek.Férjéhez való közeledései sorra kudarcot vallottak, mire aztán bevallotta, hogy a hosszú szünet, és az egyre jobban elhatalmasodó cukorbetegsége miatt nem képes rá.Magdi bár nagyon megdöbbent, nem adta fel a reményt, és azt ajánlotta keressenek fel egy orvost, mert talán tudnak segíteni.Már utána is nézett és megígérte elkíséri ő is , csak tegyenek valamit, nem lehet, hogy lemondjanak egymásról , alig 50évesen, pláne azok után, amin keresztül mentek.Tomi bele is egyezett , de csak ígéret maradt részéről, mert amikorra meg volt az időpont , neki egészen más sürgős dolga akadt, horgászni ment.Az asszonyt leforrázta ez a hozzáállás, hiszen, az nem lehet , hogy teljesen lemondjanak a házaséletről.Nem laktak egyedül, a fiúk ugyan kirepültek, de lányuk Léna velük lakott a barátjával, így nem igen voltak egyedül. Márk és felesége már a harmadik gyereket várta.Ádám pedig végzett az egyetemen, és eljegyzést ünnepeltek a diplomaosztóval együtt. Sajnos hamarosan be is jelentette, hogy elköltözik egy másik városba, és mire épp "dicsekedni " lehetett volna az újdonsült Dr. fiúkkal , ő már árkon-bokron túl volt.Magdi sokat sírt, nagyon nehéz volt az elszakadás, hiszen , ez már nem olyan volt, mint , amikor az egyetemre járt el, és mindig haza lehetett várni.Most már végleges volt, pedig még nem is sejtette, hogy az a "másik asszony", nevezetesen a leendő menye, mennyire el fogja idegeníteni a fiát a családtól.Lányáékkal próbált vigasztalódni, meg a két meglévő kislány unokával, akik egy kis fényt hoztak az életébe.A nagymamaság érzése , meglepte az asszonyt, hiszen ilyen végtelen és önzetlen felelősség nélküli szeretetet eddig nem érzett.Bár , ugyanúgy izgult a kicsikért, mint valamikor a sajátjaiért, mégis biztonságot adott a szülők jelenléte.Márk rendőrként dolgozott, sokat volt távol a családtól, de felesége nagyon ügyesen intézte a gyerekek dolgait.Vele igazán jó kapcsolat alakult ki, kezdet valóban őt is lányának érezni és hálás volt neki az unokákért. A házassága viszont most már tényleg romokban hevert, a testi közelség hiánya kihatott lelkileg is. Már a legkisebb dolgokon is össze tudtak kapni. Magdi egyre jobban érezte, hogy talán rosszul döntött, amikor nem vált el, hiszen ő mindent megtett, hogy együtt maradjanak. Most ,a mikor aférjén lenne sor, hogy össze szedje a bátorságát és elmenjen egy orvoshoz, akkor képtelen megtenni. Pedig ez az ő érdeke legalább annyira, mint a feleségéé. Egyre többet jött elő a múltbeli téma a megcsalással kapcsolatban is. Az asszony egyre idegesebb és türelmetlenebb lett, ami persze érthető volt.

A temetésen a Magdi és az öccse, mint két idegen voltak jelen.Épp 10évig nem is beszéltek egymással, mivel egymást okolták anyjuk haláláért.Pedig , aki menni akar azt nem lehet megállítani, ehhez is kellett jó pár év, amíg Magdi ezt meg tudta magával értetni.Egy öngyilkosságnál mindig magát hibáztatja a közeli hozzá tartozó, pedig a depresszió valóban halálos kór. Magdi látta, hogy fogy el anyja ereje és hogy marcangolja magát, mennyire terhére van az élet. Az élet pedig , ment tovább, ahogy mondani szokták.Márk és kis családja elég sok elfoglaltságot adtak, mivel már a menye a második babát várta, és újra együtt laktak.Ádám befejezte az egyetemet, szép volt a diplomaosztó ünnepség, amit a nagyanyja annyira meg akart várni, de nem sikerült.Egyben eljegyzése is volt még azon az őszön.Aztán bejelentette , nem marad itt ezen a lepukkadt környéken, hanem a Dunántúlra költözik.Anyja nem tudta lebeszélni, pedig nagyon fájt , hogy itt hagyja őket. Mire ő segíthetne és "dicsekedni" is lehetne az újdonsült dr. fiával, addigra elmegy. Magdi lélekben nem tudott megnyugodni, egyre csak anyja körül jártak gondolatai, tehetett volna-e valamit???,hogy ne következzen be a tragédia??! Már , annyit beszélt a családnak róla, hogy lassan senki nem figyelt rá. Tomi igazán mellette állt ebben az időkben, de kevésnek bizonyult a segítsége. Magdit legyőzte a sok idegesség , és igazán megbetegedett. Eleinte azt hitte terhes, mert a jelek hasonlóak voltak, de nem igazán gondolta, mert a házaséletük már csak inkább illúzió volt. A nőgyógyász egy eléggé ismeretlen betegséget állapított meg, valamiféle endometriózist, amit nem igen lehet gyógyítani és hasonlít a rák egy jóindulatú fajtájához.Egyetlen mód a műtét.Az asszony nem igazán akart belemenni ebbe a megoldásba. Annyi rosszat hallott már róla. hogy egy nő nem nő többé ,egy ilyen műtét után.sok utánaolvasás , után végül megegyeztek, hogy a petefészkei megmaradnak, így nem lesz akadálya további zavartalan nemi életnek.Legalábbis a részéről. Amikor a műtőben elkezdett visszaszámolni, magában mindenkitől elbúcsúzott, mert ki tudja, felébred-e??!Ez mindig is így volt, amikor , védtelenül és meztelenül egy lepedővel letakarva a műtő felé tolták. Senki nem tudja, mennyire kiszolgáltatott és mennyire nem "ember" már, amikor ebbe a helyzetbe kerül, amíg ő maga ki nem próbálja.Férje is nehezen viselte a megpróbáltatásokat, bár próbált erősnek mutatkozni, azért egyre jobban megviselte saját betegsége is. Lassan ment a felgyógyulás, de egyszer csak eljött az idő, hogy újra képes lett volna a házaséletre, de férje nem közeledett hozzá.

Amikor anyja elköltözött, eléggé megérezték anyagilag és kénytelenek voltak albérlőt fogadni, hogy valamivel pótolják a kiesett pénzt. Öccsével teljesen megszakították a kapcsolatot, mivel nagyon haragudott rá , amiért elvitte tőlük és ő maga meg nem vette magához.Egy közeli lakótelepi lakásba költöztették, de egész nap egyedül volt. néha ránézett a menye , de ennyi.A depressziós öregasszonynak épp ez hiányzott.Történt egyszer, hogy Magdi anyját egy régi ismerőse náluk kereste, de nyomozni kellett utána hol lehetne elérni, mert akkor már semmiféle kapcsolat nem volt. Hiába hívta Attiláékat , senki nem vette fel a telefont, így aztán végül az öccse anyósán keresztül kapta meg végre a telefonszámát.Mivel ott sem vette fel senki a telefont , már tudta, hogy anyjával baj van.Egy ismerősön keresztül tudta meg , hogy benn van a toxikológián a kórházban , mert domesztost ivott. Sajnos ez várható volt, de akkor is mellbe vágta Magdit.Próbált a kórházba telefonálni, de nem adtak felvilágosítást.Aztán végül sógornője hívta, hogy már talán holnap hazamehet, mivel már egy hónapja benn van a kórházban, mióta megpróbált öngyilkos lenni. Az asszony nagyon haragudott az anyjára, és az öccsére is mégis meglátogatták az idegen házban, ahova elköltözött.De valahogy nagyon nem hasonlított már , arra sem , aki akkor volt , amikor még náluk lakott. Alig beszélt és búskomor volt.Magdi , amikor ezt látta , kérte öccsét menjenek be a kórházba és vetessék fel a pszichiátriára, mert meg fogja újra próbálni. A testvére , azonban nem hallgatott rá, ő maga meg nem intézkedhetett nélküle. Nem is sokára megérkezett a végzetes hír, anyja felgyújtotta magát, és az égési osztályon van, de haldoklik. Azt , amit a nő akkor érzett elmondhatatlan, hiszen talán meg lehetett volna előzni, a körülményektől meg a hideg futkosott a hátán. Két gyerekével ment be a kórházba, a végzős orvos fiával és serdülő lányával. Anyja egy vízágyban feküdt az intenzíven, a szoba leírhatatlan az augusztusi hőségben érződött az égett hús szaga. Szinte az összes ágyon kómában fekvő betegek, élő -hallottak mindnyájan. A nővér , azt mondta, amikor Magdi megkérdezte, mennyi az esélye túlélésre, hogy ez egy élettel össze egyeztethetetlen állapot......már hallotta ezt a kifejezést, valamikor sok-sok évvel ezelőtt a gyerekére is ezt mondták. Egy hét telt el önkívületi állapotban, már nem lehetett vele beszélni, hiszen folyamatosan adták neki a morfiumot. Aztán amikor egy éjszaka álmában meglátogatta Magdit, és kérte keresse meg a gyászruháját.......tudta vége. Másnap jött a telefon hogy anyja meghalt, de ez már inkább megkönnyebbülés volt, hiszen így sem élt már csak épp lélegeztették.

Amikor a fiatalok elköltöztek a helyzet még rosszabbá vált.Magdi anyja egyre nyugtalanabb és depressziósabb lett.Hiányzott neki hőn imádott fia, aki egyre kevesebbet látogatta, arra hivatkozva, hogy sok a dolga hét közben. A hétvége meg alig elég a családra. Addigra nekik is három gyerek volt .Mivel az anyós ás menny , nem igazán tudtak kijönni, Magdi öccse is kezdett elmaradozni.Hiába volt minden igyekezet, a gyerekek a férje és még Léna udvarlója is próbált a nagymama kedvében járni.De semmi nem pótolta a fiát.Magdi még rá is telefonált egyes alkamakkor , hogy anyának születésnapja van , és nagyon várja. Akkor kisebb késéssel, de csak eljöttek.Aztán meg el kezdődött a szervezkedés, amiről Magdit el felejtették felvilágosítani, persze nem véletlenül.El akarták költöztetni a mamát, mivel elég jó volt nyugdíja , sőt egy lakást is készültek neki vásárolni, persze azt is a saját megtakarított pénzén.Márk és felesége visszaköltöztek a kislányukkal, mivel időközben megjelent Márk , anyósa, aki özvegyasszony lévén összeköltözött volna velük, ami nem igazán volt áldásos, pláne nem egy albérletben.Magdi anyja egyre rosszabb állapotba került, egyre többet volt kibírhatatlan , mindennel szekálta lányát.Hogy betegsége annyira súlyos, ahogyan az később kiderült , senki nem is sejtette. Amikor aztán egyszer csak az iskola év végén beállított Attila egy taxival, hogy jöttek anyáért, Magdi majdnem elájult, akkor már 2éve gondot viselt anyjára, miatta veszítette el a munkáját. Igazán nem számított, rá, hogy még elköltözik tőlük.A nyugdíj is elég jó kis kiegészítő jövedelemnek számított, amiről így le kellett mondani.Tomival is csúnyán összevesztek mivel Magdi nem tudta anyját meggyőzni róla, hogy egyedül nem fog tudni már meglenni. Pedig akkor még nem is sejtette, hogy mennyire igaza van. A házasságuk már lassan csak képletes volt, a ház mindig tele, és gondok-gondok hátán.Egymásra semmi idejük nem maradt. Tomi cukorbaja kezdett elhatalmasodni, és egyre több nehéz pillanat adódott még , ha nagy ritkán próbálkoztak is a házasélettel.Az asszony kezdett utána olvasni, hogy valóban lehetséges , hogy problémák adódnak a férfiasság terén , az egyre komolyabb betegség következményeként.mivel Tomi már lassan 10év óta szenvedett ettől a betegségtől , és lassan át állították inzulinra, a problémák csak ismétlődtek.Beszélni nem akart róla, mert túl kényesnek tartotta a témát, de Magdi már nagyon is foglalkozni , akart a dologgal, félt hogy a továbbikban már még nagyobb bajok lesznek.

Aztán újra nehéz hónapok következtek, Magdi anyjára sorozatos korrekciós műtétek vártak. Állandó felügyeletet követelt az ellátása,a mit nehéz türelmetlen természete még nehezebbé tett.Aztán meg a gyerekkori anya-lánya kapcsolatot sem lehetett már bepótolni, felnőttként nem volt könnyű engedelmeskedni és irányítani is. Bár nem volt még idős, a szó szoros értelmében, de a 60év , az mégis hatvan év.Mostanában kapja rajta magát csak Magdi mennyi mindenben volt igaza az anyjának.El kell érni egy bizonyos kort , hogy a dolgokat másként lássuk. A fiúk már lassan kezdtek felnőttekké válni.egyre kevesebb időt töltöttek otthon, Ádám már leérettségizett, és csodák-csodájára épp az orvosi egyetemre jelentkezett.Pedig Magdi nem is gondolt arra, hogy ő errefelé irányította volna az érdeklődését. Bár lehet önkéntelenül is befolyásolta, amikor az Egy sebész életét. c. könyvet a kezébe adta.Az asszony úgy érzete ez kárpótolja őt , amiért neki nem sikerült orvosnak menni. Márk is jól tanult , de őt a katonai pálya érdekelte, és már 14évesen másik városban élt , szinte teljesen önállóan.A két fiú szöges ellentéte volt egymásnak már akkor is.Amíg Ádám elsősorban a a saját boldogulásán dolgozott, addig Márk mindig a család érdekeit is szem előtt tartotta. Ez a későbbi élet útjukat is meghatározta.Márk már alig 21évesen megnősült, és semmiféle anyagi segítséget nem kért otthonról. Ádám a világ legtermészetesebb dolgának tartotta, hogy apja a föld alól is megszerezze számára a tanuláshoz szükséges pénzt. Pedig egyedül keresett, mivel Magdi , már nem tudott újra visszamenni dolgozni, akkor következett be az un. rendszerváltás, munkakörök szűntek meg , köztük , az övé is. Itt követte el talán élete második legnagyobb hibáját, amikor otthon maradt, hiszen Léna is kicsi volt, anyja meg náluk maradt lakni.Mivel a fiataloknak se volt hova menni,összeköltözött 3 generáció.Ezt akkor még nem lehetett tudni, micsoda konfliktusokat fog szülni. Magdi hamarosan kondérban főzött, és napi háromszor mosott, mégsem volt jó semmi.Valakinek mindig volt valami baja, ha az ifjú asszony rosszul volt a terhessége miatt, akkor anyja tett megjegyzéseket. Ha anyjának nem ízlett az ebéd ,azért is Magdi volt a felelős. Tomi már elveszítette addigra jól kereső állását, és egy sokkal megterhelőbb munkakörben dolgozott, ami felemésztette. Akkoriban derült ki a cukorbetegsége,a mit sértődött düh- vel vett csak tudomásul, sőt a feleségét hibáztatta, hogy otthon sincs nyugta az embernek. Nem is ment sokáig ez a dolog, a fiatalok albérletbe költöztek,a mikor megszületett az első unoka,ami fölöttébb fájt az újdonsült nagymamának. Szeretett volna minél többet babázni, anyja viszont örült, hogy nem kell a baba sírását hallgatni.

Amikor a tárgyaláson túl voltak, megint egy szomorú időszak következett. Tomi teljes letargiába esett, a házasélet újra háttérbe szorult. Csak sokkal később évek múlva merte bevallani olyan lelkiismeret furdalás vett erőt rajta, ami megbénította. Újra elhanyagolta feleségét, aki épp ezt nem várta, hiszen kitartott mellette és nem akart elválni, pedig nagyon fájt ,a mit a férje tett vele. Itt jött a képbe a megértő sógor,a férje nővérének férje, egyre többet látogatta Magdit, mindenféle mondva csinált indokkal. Akkoriban költöztek vidékre, és mivel ő igazi ezermester volt , mindenben felajánlotta segítségét. A háttérben , azonban az az értesülés lapult miszerint sógornője szex hiányban szenved, ami igaz is volt. Tomi nem közeledett , sőt sokszor visszautasította feleségét .Ideiglenes impontenciával küszködött, amit magának sem mert bevallani. Hónapokon keresztül ment a győzködés, a sógor mindent bevetett, hogy meggyőzze Magdit, mivel régen is mindig nagyon vonzó nőnek tartotta .A nő, is megingott néha és elég közel jártak a veszélyes zónához, de az utolsó lépéseket nem tudta megtenni. Már lassan nyílt titok volt a családban , mi folyik kettejük között. Egyszer aztán Tomi is rákérdezett…….lefeküdtél vele??Nem , nem tettem……válaszolt Magdi, mert én téged szeretlek , amilyen hülye vagyok. Ez aztán megtette a hatását, a férje újra a régi lett, és újra kezdődtek a szerelmes , forró éjszakák. Közben a gyerekek nőttek és teltek az évek, már Léna is elmúlt 3éves.Anyagiakban nem dúskáltak, hiszen már 4 gyerekről kellett gondoskodni. A bíróság egy kalap alá vette Magdit a feleséget és 3 gyerekét, a szeretővel, és az ő kisfiával, egyenlő részben részesültek a gyerektartásból legalábbis képletesen és papíron .Tomi , rengeteget dolgozott, de ezzel Gyöngyi is jól járt, hiszen a bíróság minden hónapban rendszeresen levonta a neki járó pénzt. Aztán Magdi is visszament dolgozni, de a helyzet , ha lehet még rosszabb lett .A gyerekek kulccsal a nyakukban csavarogtak, és az asszony attól félt elkallódnak és elzüllenek a fiúk a megfelelő gondoskodás nélkül. Aztán az élet mindig nem várt fordulatokkal tarkítja az életet. Anyja már egyedül élt , a nagyi pár éve bár szép kort megélt , meghalt 85éves korában. Mivel nem bírta a magányt, azt vetette fel, mi lenne , ha összeköltöznének??!Magdi nem nagyon repesett az ötletért, bár elég nagy házban éltek, de az anyjával nem volt sosem felhőtlen a kapcsolatuk. Amikor pedig anyját baleset érte, és nem tudott lábra állni a dolog megoldódott magától . Egy építkezésen nyílt bokatörést szenvedett, amikor megműtötték, és haza kellett vinni nyitott gipsszel a lábán, teljes kiszolgálásra szorult. Magdi öccse ,illetve a felesége hallani sem , akart az ápolásáról, nem maradt más lehetőség, otthon maradt és ápolta anyját.

A tárgyalás épp egy évig tartott, nem volt egy könnyű időszak.A szex bizonyult a legjobb orvosságnak, hiszen bármennyire is furcsa, de ezen téren soha nem volt baj, mindig tökéletetesen kiegészítették egymást Tomival.Bár , ma így visszagondolva amennyire felszabadította az asszonyt annyira gúzsba is kötötte ez a szerelmi kapcsolat.Volt, hogy igazán egymásra találtak és a legforróbb éjszakákat élték meg házasságukban, ami lélekben is közelebb hozta őket. Amikor viszont épp minden a legjobb mederben haladt, akkor érkezett egy újabb idézés , és az idill egyetlen pillanat alatt omlott össze. Tomi azóta is tartotta magát az eredeti hazugsághoz, hogy úgyanis semmi köze nem volt ehhez a nőhöz.Magdi viszont ésszel tudta, hogy ez nem lehet, viszont a szívében nem tudta ezt elfogadni.Talán túlságosan is függő lett a férjétől, valahogy nem tudta elképzelni sem nélküle az életet.Pedig figyelmeztették ekkora bűnt , nem lehet és nem szabad megbocsájtani.Ő viszont egytelen kérdést tett fel magának: akar-e nélküle élni??Mivel a válasz nem volt, hát maradt és várt.Igyekeztek a családot össztartani és a gyerekkel közös programokat szervezni, hogy felejtessék velük a bajokat.Aztán a gyerektartási per újabb fordulatot vett és a felperes a kiskorú fiú lett, a per pedig apasági perré változott.Bár akkoriban még nem volt DNS teszt , valamilyen bonyolult vérvizsgálatot mégis elvégeztek.Mivel 3 apajelölt is előkerült időközben, mindenkit kivizsgáltak, mégis Tomi lett a befutó , ezen a nemesnek alig nevezhető versenyen.A vizsgálat 99,9%-ban nyilvánította a gyerek apjának. A hatás lesújtó volt......Tomi összeomlott még majdnem Magdinak kellett őt vigasztalni.Pedig sajnos számára ez akár nyivánvaló is lehetett volna.Az elkövetekező éjszakák azzal teltek, hogy most már tiszta vizet kellett önteni abba a bizonyos pohárba. Magdi most már mindent tudni , akart , hogyan kezdődött , és főleg , hogy miért??!A lány épp csak végzett ,amikor odakerült az irodához, alig 19éves.Persze , ha nem is szépség , de jóalakú , és mindenképp behízelgően tudott viselkedni a 30-as férfiakkal.Tominak tetszett a kitüntető figyelem, bugyuta kislánynak nézte a nőt, aki aztán megmutatta neki, amit Magdi soha,mennyire lehet egy nő bosszúálló, ha az akar lenni.Amikor a felesége terhes lett, az első időkben kicsit megrikultak az addig megszokott szex-el töltött éjszakák.A férfi szexőrült volt, és ezt nehezen viselte, meg aztán védeni is akarta nejét és a babát. Persze, ez blabla-blabla, csak kimagyarázkodás, ő maga is tudta.Amikor pedig Magdi elment szülni, egyszerre nagyon elszégyellte magát és szakítani akart a szeretőjével, aki persze nem akart. Talán szerelmes lett Tomiba, ez sosem derült ki.De a búcsúrandi, ami persze szex-el végződött, a végzetes igazi nagy csapda volt.A lány ekkor lett terhes. Később sok év múlva Magdi , azt gondolta , a férje megérdemelte a leckét, amit kapott, de ő és a gyerekek nem .Még az "idegen" kisfiút is sajnálta, amikor a tárgyalás végetért , azt mondta férjének kérjen láthatást.Mivel a gyerektartást , amúgyis megítélték.Aztán ez mégis elmaradt, mivel a család ezt már nem bírta volna ki. A fiúk hallani sem akartak féltestvérükről, akkoriban már épp serdülőkorban voltak , és önbecsülésüket is zavarta.Hogy Magdi miért nem akart mégis elválni, ezen nagyon sokat gondolkodott , még hosszú évek múlva is. Talán a gyerekeit féltette az anyagi bizonytalanságtól, talán nem volt elég önbizalma, vagy egyszerűen még mindig annyira szerette a férjét??!!Ezekre a kérdésekre nincs válasz, legalábbis akkor nem volt.

Valami mégis csak történt , mert Gyöngyi látogatásai elmaradoztak.Az élet kezdett visszaállni a régi kerékvágásba, legalábbis a látszat erre mutatott. Tomi lassan vissza talált a családjához. Igyekezett minél több időt a gyerekeivel és feleségével tölteni. Magdi is kezdett megnyugodni, már csak lidércálomnak tűntek a képzelődések, hogy férjének viszonya lenne bárkivel is.Léna aranyos kisbaba volt , nagyon sok örömöt hozott a családba, a fiúk is egyre többet foglalkoztak és játszottak vele.Az asszony érezte, hogy megszűnik a távolságtartás és kezdenek újra egy párt alkotni.A nyár minden különösebb zavaró dolog nélkül telt, de ősszel, amikor egyszer vasárnap reggel kicsit tovább lustálkodtak az ágyban , Tomi váratlanul elmesélte Gyöngyi babát vár a vőlegényétől.Az asszonyban meghűlt a vér, a hír hallatán.Azt sem tudtam van vőlegénye..............válaszolta zavartan, aztán meg mi közünk nekünk ehhez???Valami balsejtelem befészkelte magát a szívébe, de igyekezett nem tudomást venni róla.De a kolléganő terhességének gondolata nem ment ki a fejéből. Amikor , pedig elérkezett a szülés ideje, épp Léna születése után 1évvel, már rettegve gondolt, arra , hogy talán az ő férjét fogja megnevezni apának, hiszen egyedülállóként szült.Aztán mégsem történt semmi, a kisfiú megszületett és az élet folytatódott.Legközelebb egy mikulás ünnepségen futottak össze, amikor Magdi és férje a három gyerekkel vidáman ünnepelt, de szeme sarkából észrevette, amint Gyöngyi őket nézi, és tekintetéből sugárzott a gyűlölet és bosszúvágy. A kisfiú ekkor volt éppen 2éves.A férjének semmit nem mondott és nem is kérdezett semmit. Egy májusi nap volt, amikor a postás csengetett, Magdi életében ez amolyan holtidőszak volt, a kislánya már bölcsődében, a fiúk iskolában ő maga pedig épp egy előjegyzett epeműtétre várt.A nagytakarítás kellős közepén érkezett a levél, ami az egész életét felforgatta.Felperes:Gyöngyi beidézteti...Tamást, ilyen és ilyen nevezetű kiskorú gyermeke gyerektartási perére.A világ hirtelen , olyan valószínűtlennek tűnt, a levél kiesett a kezéből.Csak leült a padlóra és meredt maga elé.Létezik ez????Megtörténhet vele??Tomi megcsalta és gyereke is született ettől a nőtől??Ez nem lehet igaz................az ő férje ??Ő nem tehette, hiszen szereti őket, a gyerekeket a szép családját.Sokáig ült ott és azon gondolkodott , milyen fura, hogy a földszinten laknak, miért nem a 10.emeleten, akkor most csak egy lépés lenne és vége mindennek.Aztán megint fellobbant a remény halvány lángja, hátha nem is igaz .Hátha tévedés.Hirtelen elhatározással taxit hívott, most nem lett volna képes buszozni, kiolvasta a címet a levélből, és odavitette magát a nő lakásásra.Gyöngyi kővé dermedt , amikor meglátta, de Magdi félresöpörte az útból , és azt mondta látni akarja gyereket, most rögtön.a kisfiú épp aludt , hason fekve békésen , mit sem sejtve, tejfel szőke haja arcába hullt, így alig látszott belőle valami, de Magdi tudta az ő vére, látta , hogy az ő gyereke.Szinte semmit sem szólt, nem volt már mit megbeszélni vele.Mivel Tomi épp külföldön tartózkodott őt sem lehetett megkérdezni, Felhívta hát az egyetlen embert , aki eszébe jutott, az édesanyját, aki sosem szívelte a férjét, de most kellett valaki, mielőtt elborítja agyát az őrület.Anyja , azonnal jött, tudta nagy a baj, életében először talán de megsajnálta a lányát, telenyomta nyugtatóval ás ágyba dugta. ma ő ment el a gyerekekért.Magdi csak éjjel 1 órakor riadt fel, de nem tudta, hogy álmodta, vagy valóban megtörtént , a levél ,a gyerek a borzalom.amikor ráébredt , hogy minden a valóság , akkor azt hitte menten megáll a szíve. De nem állt meg, az ember néha emberfeletti dolgokat is kibír.Másnap nyomozásba kezdett , hogy melyik szállodában szállt meg férje csoportja, beszélni akart vele .Először , arra gondolt, hogy őszintén bevall mindent és megmondja el akar válni.Talán így lett volna a legjobb, és persze a legbecsületesebb is.De nem ez történt, Tomi egy pillanatig nem kapott levegőt, amikor közölte vele a levél tartalmát, aztán gyorsan vigasztalni kezdte.,semmi nem igaz az egészből, ez gyalázatos rágalom, semmi köze nem volt ehhez a nőhöz.Magdi csak állt és hitte is ,nem is , de ezt akarta hinni, hát el is hitte.Amikor elkezdődött a tárgyalás ő maga is idézést kapott...még nevetni is lett volna kedve, ha nem épp vele történik,Gyöngyi idéztette be tanúnak, hogy igenis tudott a férjével való viszonyáról.

Mivel a mindennapok csak teltek és közös nevezőre nem igen jutottak Tomival.Magdi csak ímmel -ámmal járt be dolgozni, nem igazán kötötte le az irodai munka, hol voltak már a régi megálmodott tervek az orvosi pályáról??!Viszont a gyerekekkel együtt töltött időt nagyon szerette , az anya szerep nagyon jó volt, bár kicsit kevésnek bizonyult mindig az idő.Ádám fia már a 2.ik osztályba járt és Márk is már elsős volt, egyre több gond volt a velük való foglalkozás az asszony minden idejét lefoglalta.A nyári napközit és úgy általában az iskolában töltött holtidőt , nagyon utálták a fiúk.Magdi egyre többet gondolt egy újabb kisbabára, talán meg tudja majd győzni férjét, aki eddig hallani sem akart róla.Pedig a fiúk szinte csakis akkor születtek amikor ő épp vágyott rájuk.Most az asszony szeretett volna újra egy kislányt. Egyre többet jutott eszébe, mi lenne , ha szülne.Igaz vissza nem lehet hozni őt, akit már elveszített, de hátha mégis jó lesz hozzá a sors és lehet még egyszer kislánya.Sokat ment a huza-vona, Tomi az anyagiakra hivatkozott, Magdi meg hogy végre megoldódik az átkos napközi kérdés, többet lehetne a fiúkkal és nem kéne egy huzamosabb ideig dolgoznia, addigra a fiúk sokat nőnek.Mégis csak jó találmány ez a GYES.Hónapok teltek el , így , hogy a férje nem akart beleegyezni a 3.ik gyerekbe. Már lassan kezdett is lemondani róla, mikor egy éjszaka váratlanul meggondolta magát Tomi és azt kérdezte...............akarod még azt a kislányt???Az asszony , először azt hitte tréfál, olyan hirtelen és váratlanul érte a dolog, de aztán , amikor szerelmeskedésük után , ami már régen nem volt ilyen forró és odaadó, érezte , hogy talán máris teljesült a vágya.Amikor pedig kezdtek az első árulkodó jelek megjelenni rajta,a szokatlan szédülések , és émelygések már biztos volt benne. Tomi is sugárzott az örömtől, kedves és figyelmes lett feleségével, ami már nem igazán volt jellemző az utóbbi időkben.Magdi úgy érezte jól döntött, a gyerek majd közelebb hozza őket egymáshoz.Az első hónapok féltő gondoskodással teltek , még a fiúk is megváltoztak, amikor megtudták kistestvér érkezik. A szatyrot igazi kis lovagként kérték el anyjuktól, és igyekeztek minél kevesebbet idegesíteni. Az iskola is jobban ment , hiszen már anya nem dolgozott és sokkal több időt töltött a fiúkkal.Már a terhesség felén is túl volt, amikor észrevette férjén a változást, nem lehetett volna konkrétan megmondani mi változott , hiszen nem volt többet távol, mint addig.De valahogy távolságtartóbb lett , ha az asszony megkérdezte miért??..............a babára hivatkozott, pedig semmi sem indolkolta? Magdi nem volt veszélyeztetett terhes, ugyan úgy élvezte a szex-et , sőt talán még jobban igényt tartott rá.Aztán már nem si kérdezett semmit, egyre jobban egyedül maradt a gyerekekkel a gondokkal és a terhességével is.Néha felvetődött benne , talán van valakije a férjének, ilyenkor rossz érzések fogták le, hiszen egyre jobban elnehezült és teste már nem igazán volt kívánatos, ő maga is így gondolt magára.Pedig ez hiba volt, hiszen a kismamaság szép dolog , ma már tudja, de akkor még nem egészen így gondolkodik az ember lánya, ezek sok év tapasztalata alapján jutnak el hozzánk.Akkor kellett volna jobban figyelnie, és kérdőre vonni Tomit ,.........hogy mi történik veled???De annyira könnyű utólag belelátni a dolgokba és mennyire nehéz, akkor , amikor benne vagyunk egy helyzetben.Pedig még figyelmeztették is nézzen utána, mert a férje megcsalja, de mivel már lassan a szülés ideje következett, nem mert és megalázónak is tartotta volna utána nyomozni.Egy szép márciusi hajnalon , ment a magzatvíz, Magdi már alig várta és , amikor felébresztette Tomit ő is nagyon izgatottnak tűnt.Bekísérte a kórházba , de haza kellett mennie a fiúkat elindítani az iskolába.A kis fiatal orvos hosszú szülést jósolt, de Magdi tudta, hogy nem lesz az, nem volt ismeretlen semmi, már nem félt a szüléstől, inkább csak az izgatott várakozás, hogy vajon tényleg kislány fog-e születni???És tényleg minden komplikáció nélkül született meg a kis Léna, amikor felmutatták neki, a nő csak sírt és nevetett és alig hitt a szemének.Megszületett a várva - várt lánya, elfeledkezett minden rosszról ami eddig kísértette.Annyira boldog volt.Aztán Tominak is lelkendezve mesélte, hogy milyen csodaszép lánya született. A férfi is boldog volt, valahogy minden megoldódni látszott. De az öröm nem tartott sokáig, szeretője hallani sem akart a szakításról. Sőt el kezdte őket látogatni, Magdinak azt adta be , hogy ő is nemsokára szeretne kisbabát a vőlegényétől.Aki persze csak a képzeletében létezett.Mivel egy jelentéktelen külsejű és elhanyagolt nő volt, hiába volt túlságosan is fiatal, az asszony nem gyanakodott. Annyira boldog volt a gyerekekkel és valóra vált álmával, hogy az előzményekről el is feledkezett.Tomi is próbált visszailleszkedni az életébe, ami nem ment simán.Gyöngyi csak jött heteken át látogatóba, ami már persze kezdett nagyon furcsa lenni.Magdi meg is kérdezte a férjét................nem lehet, hogy téged látogat ez a nő??De férje, azt mondta ő sem tudja mire vélni, miért nem akar már elmaradni, hiszen semmi oka nem lenne idejárni.

Aztán csak elteltek a nehéz hetek is, és újra együtt lehetett a kiscsalád.Tomi úgy érezte, hogy szerelme talán még erősebb lett, és a sok távollét után éjjel-nappal szerelmeskedni akart feleségével. Az asszony is felszabadult és boldog volt, teljesen elfeledkezett korábbi félemeiről, így aztán hamarosan újra teherbe esett jóval korábban, mint ahogy azt álmukban is gondolták volna.Kisfiúk Ádám még csak épp betöltötte a 3.ik hónapot. A nagyinál laktak és egy családi összejövetel során ki is derült , hogy újra gyereket vár, mindeki azt tanácsolta , hogy nem szabad még ilyen korán újra felválallni egy másik gyereket , el kell vetetni.Magdi azonban kislányára gondolt és úgy érezte sosem lenne erre képes, ha nem akarnak több gyereket inkább majd a biztonságosabb védelmet fogja választani, de önként lemondani egy gyerekről, arra képtelen lenne.Így történt , hogy első kisfiúk után alig egy év múlva újra kisfiuk született.Az asszony végtelenül boldog volt, alig hitt reményei váltak valóra, bár nagyon nehézek voltak az első hetek , hónapok.Éjszakai séták , hol az egyik, hol a másik gyerekkel, örökös készenléti állapotban teltek a hónapok, állandó volt a fáradság és a kialvatlanság mégis életük legszebb korszaka volt ez.Tomi egyre több időt töltött velük, mert számára is a család lett a legfontosabb.Mintha az édenkertben éltek volna.A gyerekek újra fedeztették fel velük a világot, és minden kis levélnek , virágnak új értelmet adott a felfedezés öröme.Két év volt a paradicsomban amikor is végre saját lakáshoz jutottak, aminek örültek is meg nem is.Hiszen , tudták iylen boldogok többet nem lesznek.A fiatalasszony mégis örült, hogy lesz saját konyhája, saját háztartása,a mit már önállóan fog vezetni.Szeretett itt a nagyinál , hiszen a kisfiúk nagyon szerették a dédit, aki mindig mesélt és énekelgetett nekik, nagyanyjuk helyett,is. Magdi anyja nem jött sűrűn látogatóba, mindig túl elfoglalt volt, de az igazság az volt, hogy nem nagyon szerettea kisgyerekeket. Isten tudja miért, de nem szívelte a kicsikkel való bíbelődést.A nagyobb gyerekkel már jobban elboldogult.Aztán sajnos a Magdi félelmei beigazolódtak, abérházi lakásban nem nagyon bírt a két eleven fiú gyerekkel. Állandó volt a verekedés, leesés, csonttörés , és egyéb balesetek. Amikor pedig úgy döntött visszamegy dolgozni a dolgok egyáltalán nem lettek könnyebbek. Tomi egyre többet túlórázott, amit persze ő nem tehetett meg , hiszen időre menni kellett mindig a fiúkért.Így aztán a férje egyre jobban érvényesült a munkájában, sorra kitüntetéseket és jutalmakat kapott, míg ő mindig csak a letolásokat a sok táppénz miatt, amit a gyerekek miatt volt kénytelen igénybe venni.Otthon is megváltozott mivel egyre sikeresebbnek és magabiztosabbak tartotta magát, a feleségével szemben is megváltozott. Végeláthatatlannak tűnt a taposómalom , amiben a nő vergődött, megfelelni a munkában és otthon is, teljesen felőrölte az erejét. Ha panaszkodott is néha férjének, ő elintézte azzal, hogy örülj milyen jól keresek, mindenetek megvan. Te meg csak eljársz dolgozni, de nem haladsz és nem si sokat hozol haza."Jó , ha uzsonnára elég, amit keresel"...........akkor még humorosnak is találta a nő, de azért mélyen meg is sértette vele, hiszen nem saját hibájából nem tudott érvényesülni. A gyerekekkel való gondok egyedül az ő nyakába szakadtak, a betegségek idején csak ő maradhatott otthon. Míg férje , kezdett másféle kikapcsolódások felé is nézni. Például elválallta a KISZ- titkárként , csupa önzetlenségből az OTP női footballcsapatának edzői feladait, ami elég fura volt.Nem azért, mintha nem bízott volna meg benne a felesége, de azért mégis. Aztán még a külföldi bevásárlókörutak is, ami persze , megint csak a család számára volt előnyös.............mondogatta a férje.Magdi így egyre többet volt egyedül és egyre többször tette fel magának a kérdést , jól van-e ez így.??Még a válás gondolata is eszébe jutott, amikor semmi figyelmet nem kapott már a Tomitól.De a komoly beszélgetésig sosem jutottak el, amire nagy szükség lett volna.

Lassan nehézkesen és eseménytelenül , végtelen szomorúsággal teltek a hónapok ezután.Mivel a baba meghalt , hamarosan vissza kellett menni dolgoznia, és a részvét lesújtó pillantásai , nagyon rosszul estek, hiába nem volt bennük rossz szándék. Nála sokkal idősebb asszonyok próbálták vigasztalni, persze ők sosem élték át , amit Magdi már 19évesen átérzett, elveszítette alig megszületett gyermekét, ezt senki nem értheti meg igazán, csak aki átélte.Tomival a házasságuk is sorvadni látszott, nem talátak már egymásban örömet. Magdi felajánlotta váljanak el, hiszen úgyis a baba miatt vette el.Hiába próbálta, neki a férje bizonygatni, hogy igenis ő nagyon szereti a lány nem hitt neki.Ő maga pedig már egészen biztos volt benne , hogy nem szerelmes a férjébe.Beiratkozott egy újabb iskolába, hogy lefoglalja magát valamivel, eljárt dolgozni, néha el-elmentek egy moziba , különben meg csak lézengtek.A házaséletük nem sokat jelentett az utóbbi időkben sokszor vissza utasította Tomi közeledését, részint a terhességtől való iszonyú félelmei miatt, részint , mert valóban nem volt kedve hozzá.Látta Tomi is boldogtalan, a gyerek elvesztése mind kettőjük erejét felemésztette.Ez, hogy lett is gyerekük meg nem is a férjét, nagyon kikészítette, annyira várta már a babát.Minden kisgyereket szuggerált, ha olyan helyen jártak és valósággal könyörgött Magdinak, hogy próbálják meg még egyszer , Így aztán a lány megadta magát , és félév múlva már újre terhes volt, bár nagyon félt, mégis örült neki., De öröme ne tartott sokáig, mivel a terhessége már a második hónapban elhalt.Ezután szinte őrjöngött, zokogta fogadkozott nem kell neki több gyerek.Tomi belátta , hogy időre van szüksége.Két teljes év telt el, de a helyzet nem sokat változott, bár a sebek kicsit gyógyultak.Aztán házasságuk 4.ik évében Magdi újra teherbe esett, bár tudtán kívül.Tomi kijátszotta , és csak akkor értesült , amikor már tény volt.Magdi meg is mondta , hogy ez nem ferr dolog , hiszen egyedül nem dönthetett volna , hiszen, Magdi , akinek ki kell hordani ezt a gyereket , és megszülnie is.De aztán , bár borzasztó nagy félelmek közepette , de reménykedve várta a babát, és csodák , csodája nem történt semmi rendkívüli, eljött a szülés ideje.Sőt minden a maga megszokott rendjében történt, sima szülés volt, és a régi rossz tapasztalatokra emlékezve , könnyűnek is mondható.Az érzés ,amikor kisfiát a kezébe adták elmondhatatlan volt.Még napokig reszketett, hogy nem történik-e valami váratlan komplikáció, de a baba egészséges volt , és gyönyörű.Tomi pedig ragyogott a boldogságtól és a büszkeségtől.Mindketten úgy érezték Isten a tenyerére vette őket és talán még lehetnek boldogok is.Történt egy csendes este, amikor a baba már édesen aludt kiságyában, Magdi és férje , pedig áhítattal és csodálattal adóztak a pillanatnak. A lány férje szemében nézve megszületett a szívében a szerelem. Most már , amikor egy közös kis lény kötötte össze őket, akkor érezte , amit az első éjszaka, az örök összetartozás érzését.Az elkövetkező hetek bár nehezek voltak, mégis a lány úgy járt kelt az utcán , újra csinosan lapos hassal , de mégis úgy érezte mindenki tudja , ő édesanya lett. Ragyogott és dalolt a lelke.Szerelmi életük és új életre kelt, egyre többször szeretkeztek, és fedezték fel újra és újra egymást.Már nem is nagyon tudták elképzelni egymás nélkül. Amikor váratlanul kiküldetésbe szólította a munka, és Tominak hosszú hetekre el kellett utaznia. Úgy érezték itt a világ vége.

Az elkövetkezendő hónapok nem is voltak igazán könnyűek, hiszen be kellett fejezni az iskolát estin, és dolgozni is el kellett menni, ha meg akartak élni.Ez a sok minden és a terhesség kimerítette a lányt, és egy éjszaka sívitó mentő vitte be a helyi kórházba, sürgős vetélés gyanujával. Az erős vérzés nem akart elállni, de azért elkezdték a kezelést, még csak a 3.ik hónap elején járt…………..Csak megmaradjon a kisbabám Istenem …………….imádkozott Magdi magában…………..annyi mindent megtettem érte.Azt viszont még nem tudta, hogy imáinkkal is vigyázzni kell, mert nem tudjuk mit kérünk Istentől.A terhessége megmaradt és már csak az érettségire való felkészülés következett, amit sikeresen el is ért, kitűnőre érettségizett, bár most a továbbtanulás már csak álom maradt számára.A baba szépen növekedett a hasában és ő csodálattal adózott az anyaság érzésének, máris imádta a gyermekét.Egy augusztusi hajnalon ment el a magzatvize és halálra rémült, mivel egyedül volt épp otthon, Tomi éjszakai műszakban dolgozott.De mintha megérezte volna, mire indulni kellett , ő is megérkezett.Az orvos azt mondta, hogy a baba farfekvéses nem lesz könnyű szülés, Tomit el is küldték, mondták talán délután jöjjön vissza.A baj viszont sokkal nagyobb volt, mint akár maga az orvos is tudta volna.Magdi már a szülés legelején érezte , valami nincs rendben, de próbálta magát megnyugtatni, hiszen ez az első szülése, honnan is tudná milyen. Először nem is akartak beindulni a fájások, aztán meg elviselhetetlenné kezdtek válni.Lassan elhomályosodott minden és a lány egy másik dimenzióban érezte magát, a hangok is csak foszlányokban jutottak el hozzá……………………..nyomjon , most és mégegyszer, erősebben, ne hagyja abba………….de úgy érezte , hogy ereje elfogyott, mire aztán végre kiszakadt belőle minden, leglábbis ezt érezte.aA baba ott rugkapált a lábai között és a köldökzsinór még összekötötte őket.Felszabadult , de csak 1 percre, mert , amikor felemelték, és megmuatatták neki kislányát, érezte, nincs valami rendben.A kicsi feje nagyon hosszúkás volt, mintha egy sapka lett volna rajta, de aszülésznő , azt mondta, hogy ez csak a nehéz szülés miatt van.Borzasztó fájdalmai voltak, mindene tiszta seb, de a lelke még jobban fájt.Másnap el is következett, amit addig is érzett, hogy elveszik tőle a kislányát, a nővér , azt mondta a gyerekgyógyász átküldi a koraszülött osztályra kivizsgálásra és búcsúzzon el tőle anyuka.Ezt most hallotta először, most szólították így először. Hamarosan kiderült a kislány gyógyíhatatlan betegséggel született , amit az orvostudomány mai állása szerint nem lehet tudni mi okozott.Az agy nem fejlődött ki rendesen és ez helyrehozhatatlan.Ez maga volt a halálos ítélet.Amit a lány érzett kifejezheztetlen, hiszen , ő mindent megtett ezért a gyerekért, feláldozta a terveit , férjhez ment , megszökött otthonról, és mindent betartott , amit az orvosok mondtak, harcolt ezért a gyerekért.Miért???............Miért?? Csak ez zakatolt fejében.Ő maga is belázasodott, közben kiderült élveszélybe is került , hiszen ami nagyon ritka a XX. század-ban , mégis vérmérgezést kapott.Mivel épp csak 19éves volt , az orvosok fejvesztve rohangáltak körülötte, hogy megmentsék , pedig ő szívesen meghalt volna, most, hogy nem is tarthatta karjában a kislányt.Tomi kisírt szemmel ült az ágya szélén és ő mindkettőjükért aggódott.Átjárt a másik kórházba , hogy megnézze a babát, néha azt mondták talán megműtik és lehet rajta segíteni , néha meg azt , hogy menthetetlen.Két hónap bizonytalan szenvedés után a baba meghalt,és Magdi , most megkönnyebbült, furcsa, de azt érezte, hogy jobb így , nem bírta elviselni a tudatot, hogy kiababája mennyit szenved.Ő maga is valami csoda folytán felgyógyult, talán a kora miatt mondták az orvosok, ha kicsit idősebb talán esélye sem lett volna.Csendes bénult gyászban teltek a hetek, Tomival sem nagyon beszéltek a történtekről.A lány azt hitte, már- már értelmetlen neki bármihez is kezdeni, hiszen az élete kész csőd, talán meg kéne halnia.Történt, hogy egy este mégis kimozdultak , egy nem túl drága étterembe mentek vacsorázni.Közben Magdi észrevette, hogy valaki erősen nézi, ösztönösen is odanézett, egy jóképű fiatalember szugerálta a tekintetével.Ő pedig már alig emlékezett rá valamikor milyen jólesett ez a figyelem amit a csinosságának köszönhetett. Így aztán vissza-visszanézett, tudomást sem véve róla, hogy Tominak ez milyen rosszul esett.

Karácsony volt, és az ünnep még szentebbenk tűnt, mint máskor.Tominak közeledett a leszerelés dátuma és eltelt a kerek 2év, letelt a katonaság ideje .Januárban már „szabad” emberként keresett albérletet és munkát.Magdinak épp csak a szalagavató bálja volt meg, és lassan márcsak az érettségire való felkészülés következett.Amikor a hónap közepén el kezdte magát egyre furcsábban érezni, örökösen a hányiger kerülgette és szédülés fogta el, átsuhant az agyán , csak nem esett máris teherbe. Nem az , lehetetlen………………gondolta, hiszen azóta nem is ismétlődött meg az együttlét, bár Tomi sokat kívánta tőle, ismételjék meg, annyira felszabadult és boldog volt a lánnyal.Az idő csak telt és a rosszullétek csak nem akartak múlni, a lány már kétségbeesett volt, rettenetesen tartott tőle, ha mégis teherbesett , mert mi lesz , akkor???Az iskolái nincsennek befejezve, az anyja semmit nem sejt??!!De Tomi csak biztatta, naponta többször hívta és vígasztalata, hogy rendbe jön minden.Aztán már nem volt mire várni, elmentek a nőgyógyászhoz.Egy kis tömött folyosón sorakoztak, akkoriban még nem érték egymást a magánrendelők, Magdit az ájulás kerülgette, részben az idegességtől részben, az a terhességtől. Bár még mindig reménykedett, hogy nem az.Amikor az öreg doktor a furcsa alkalmatosságra mutatott, ………….hogy feküdjön fel kislány, azt hitte , már ne lehet rosszabb.Amikor pedig közölte , hát bizony ez 6 hetes terhesség, akkor minden elhomályosult és kimondhatatlan félelem kerítette hatalmába a lányt. Tévedés kizárva , mondta a doktor.Némán lépkedtek a járdán hazafelé menet…………………..Tomi megkérdezte és most??Anyám megöl………………mondta a lány és már sírt.Nem tarthatom meg el kell vetetni…………..csak ezt tudta hajtogatni, de maga sem hitte, hogy képes lenne rá.Nem teheted…………………válaszolt afiú , ……………sosem tudnám megbocsájtani. Már van munkám , elveszlek feleségül és megmarad a baba is, felneveljük és élünk boldogan.Magdi csak gépisen lépkedett , és arra gondolt, mit fog tenni az anyja , ha ezt megtudja.De nem volt más választás , haza kellett menni , és megmondani neki, mi történt, ez volt az egyetlen út.Anyja őrjöngött, és fenyegetőzött Tomit átkozott gazembernek kiáltotta ki.Azt mondta ő majd intézkedik, elvetetik a gyereket és Magdi marad az iskolában , szépen befejezi az évet, aztán majd meglátják.Nem volt más lehetőség az első adandó alkalommal valóságosan kiszöktek a házból és Tomi albérletébe mentek.A házinéninek leesett az álla, amikor végig hallgatta atörténetet, de azt mondta itt maradhattok, de csak ma éjszakára……………….én egy fáradt beteg öregasszony vagyok, nem hiányzik nekem már az izgalom.Másnap reggel elutaztak a fiatalok Tomi szüleihez vidékre, akik éppúgy meglepődtek, mint bárki más.Szerették volna , ha azonnak összeadja őket a pap , de persze ez nem sikerült.Így aztán visszajöttek a városba és Tomi munkahelyén kértek segítséget.Mint két megszeppent gyerek, akik nem tudták mihez kezdjenek, a szakszervezetis intézte a dolgokat, és mivel nem volt akkoriban még várakozási idő, délutánra be is jelentette őket a tanácsra.Magdi csak most nézett végig magán,az olvadó hólé szinte mindenét ellepte, a rongyos ócska télikabát rajta, hát siralmasan hatott.Esküvő??? Kétségbeesetten nézett széjjel újból.A személyi kölcsönt megelőlegezte Tomi egy kollégája és elmondták nekik, most menjenek be gyorsan a városba vásároljanak be tisztességes ruhát maguknak és a gyűrűt se felejtsék el.Így történt , hogy délután 2-kor már férj-feleség voltak.Magdi , mintha csak álmodta volna az egészet olyan gyorsan és hihetelenül zajlottak az események.De az albérleti szobában , amikor Tomi mellé lefeküdt , mert a néni megis megsajnálta őket……………..olyan felszabadultságot érzett, amilyet még soha az előtt.Egész éjszaka csak szeretkeztek , egészen hajnalig, amikor végre kimerülten elaludtak. A lány úgy ölelte a fiút, mint , aki sosem akarja elengedni többet, de ebben benne volt a félelem is a jövőtől a felnőtt élet minden felelőssége, amit még ezután fog megtapasztalni.

A hónapok csak teltek eseménytelenül, Magdi minden percét a tanulás töltötte ki, bár sokat gondolt Tomira, és jöttek is a levelek sűrűn , amiket nagyanyja dugdosott el, mert anyja biztosan felbontotta volna őket.Szebbnél szebb vessorokba szedett vallomások töltötték ki ezen leveleket, de a lány úgy olvasta, mint ha csak egy verseskötet tartott volna a kezében. Persze azért a hiúságát is legyezgette a sok bók.De mivel meglehetősen szép lány volt , és sok tekintet kísérte , bármerre is járt , nem nagyon csodálkozott.Amikor aztán végre rendszeressé váltak a kimenők, akkor Tomi azonnal rohant a lányhoz, aminek anyja nem nagyon örült, de megtűrte. Így legalább szem előtt vannak …………mondogatta.A levelekről semmit sem tudott.A nagyi hamarosan cinkostársnak számított.Öccse is már a második osztályba járt , lassan kezdett kikecmeregni a sokkból , amit apja halála okozott. Anya elhalmozta mindennel , amit csak pénzen meg lehetett venni, mindenből alegújabbat és legjobbat kapta. Pédául, imádta a roch zenét, így anyja gitárt vett neki, ha meg motorozni volt kedve hát vett neki egy motort, persze ezt kicsit később.szóval minden módon kedveskedett fiának, aki egyre jobban hasonlított az apjára.A lánynak így még több gyengédségre volt szüksége , amit viszont csak Tomi adott meg neki.Mire a gimnázium harmadik osztálya kezdődött, Magdit egyre furcsább sürgető érzések kezdték hatalmukba keríteni, lassan már 17volt.Tomi óvatosan , de biztosan haladt célja felé, a lány egyre közelebb engedte magához, és maga is csak csodálkozott milyen erős ösztönök ébrednek benne az ölelések csókok közben. Elég volt, ha a fiú gyengéden végigsimította a hátát tánc közben, már vágyat kezdett érezni.Kicsit félt is ezektől az érzésektől , de annyira élvezte bimbódzó nőiességét, hogy hagyta hadd sodorják az események. Tudta elég józan tud maradni, és megálljt parancsol a fiúnak, ha túl messzire megy.Néha még sajnálta is , ha látta mennyire szenved ,a mikor túlságosan hosszúra sikerül egy csók, és vágyát, alig bírja tűrtőztetni.Már több mint egy éve , együtt voltak.Egyszer odáig ment, hogy , azt tanácsolta a fiúnak, ha többet akar menjen el más lányokhoz, akiket azelőtt ismert, de tudta, hogy nem tenné.Tomit egészen hatalmába kerítette a szerelem , nem látott mást és nem kellett neki senki más.Aztán történt , hogy anya is összefutott egy régi baráttal, akit még „barátiházaspárként” ismert, és régebben sokat összejártak , amikor még apa élt.Közben , ő elvált és egyedül állt a világban.Egyre gyakrabb vendég lett aháznál, és kezdett köztük is kialakulni valami.Így Magdi egyre szabadabb lett, mert anyja ébersége már nem volt annyira erős.Ők is egyre többet akartak kettesben maradni, így még egy szilveszteri buliba is elengedte lányát, ami régebben nem fordulhatott volna elő.Aztán még másnap is maradtak, és a rokonok megengedték ledőljenek kicsit pihenni.Persze ebből sem pihenés , sem alvás nem lett, először feküdtek egy ágyban és a lány először látott meztelen férfitestet, ami meg is ijesztette, hiszen Tomi az önkívület határára került, amikor magához ölelte.De a lány még nem volt kész rá, és ezt meg is mondta a fiúnak , hogy ő nem képes még rá.Levetkőzik és megnézheti meztelenül, ha ez elég, de nem nyúlhat hozzá, és ha igazán szereti képes erre.Igaz emberfeletti volt, de Tomi megállta és a lány szűz maradt ezen az újévi reggelen.De a gondolat már nem hagyta nyugodni, vajon mi lesz, ha mégis az övé lesz??Nem fog-e csalódni, vagy épp nem esik-e teherbe. A legnagyobb félelme ez volt, akkoriban nem létezett még fogamzásvédő tabletta.Csodálatos várakozásban teltek a hónapok. Tomi még mindig bakaruhában járt ,s és ritkán jött, úgy érezte így könnyebb.Színházba mentek és a Mosoly országában, amikor a”vágyom egy nő után-t „énekelték a színpadon…………..úgy szorította a lány kezét, hogy az feljadult tőle.De Magdi is érezte, hogy már nem sokáig bírja ki, és zűzessége már felesleges teher volt számára.Annyira kívánata már Tomit, hogy szinte fájt.Aztán elérkezett az idő, nem volt eltervezve, csak egyszerre nem tudott nem-t mondani az utolsó pillanatban. A fiú meg is torpant, nem tudta elhinni, hogy nem kell lehűtenie magát.Csak a nagyi volt otthon, benne meg lehett bízni sosem zavarta a fiatalokat.Pillanatok alatt történt minden, de a lányt ismeretlen érzés keítette hatalmába,valami megmagyarázhatatalan összatartozás érzés, ……………….”az övé vagyok örökre”,ez nem volt kimondott , sem kigondolt, csak ösztönszerű érzés. 2

Az elkövetkező nyáron Magdi a bankban dolgozoztt nyári szünidős munkán, anyja azt mondta, hogy minek a sok semmittevés , és a pénz is jól jönne.Akkor még nem gondolta, és a lánya sem , hogy ez sorsdöntő lesz az életükben.Tomi egy jóképű , lezser srác volt, aki még nemrég költözött fel a szülőfalujából, amikor apja agyvérzést kapott és ő lett az un. családfenntartó.Testvérei nem igazán tudtak mit kezdeni, így ő , mint a legfiatalabb elköltözött otthonról, és sürgősen munkát keresett.Eleinte a gyárban dolgozott a melegüzemben a vasolvasztóban , de azt nagyon nehéz munkának találta, és épp ezekben az időkben került az OTP-be , mint amolyan kifutófiú.Első nap kiszúrta magának Magdit, amint meglátta a kis karton rózsásruhájában,a mint az asztal fölé hajolt és arcát elborította selymesen fürtökben lelógó haja, nem tudta levenni róla a szemét, Hát , amikor meg már jó ideje nézte , és a lány végre felnézett, tudta , vége van ez a lány megbabonázta örökre.Eddig nem hitt az olyan mende-mondákban, hogy első látásra szerelem, de most megingott ebben ahitében. Hiszen oly sok szép lány akadt már az útjába , és sokat randizgatott , minden este táncolni és szórakozni járt.De valahogy senki nem fogta meg ezidáig.Teljesen összezavarodott, létezik hát mégis , és vele is megtörténik??Nem sokat tépelődött ezen, hanem gyorsan megérdeklődte, hogy hívják a lányt.Másnap már fel is hívta és kérte , hadd kísérje haza.Magdi , nem-t mondott határozottan és józanul, nem is értette, mit akar ez az ismertlen fiú és hogy jön ahhoz egyáltalán, hogy felhívja.Még épp 1 hét volt hátra a gyakorlatból. A fiú mindennep egyre elszántabban nézte és remén ykedett.A lánynak lassan csak felkeltette, akiváncsiságát.Ő is érdeklődni kezdett , ki ez afiú , de amit hallott nem igazán volt hízelgő. Azt rebesgették olyan aki, virágról-virágra száll, és senkit nem vesz komolyan. Ettől még érdekesebbnek tűnt, ezért Magdi mégis belement , hogy találkozzanak.Épp csak betöltötte a 16-ot nagyon gyerek volt még.Semmit nem tudott a szerelemről , akkoriban az ilyen korú lányok még szinte mind szűzek voltak. Nem ömlött a szex-reklám a tv-ből ,rádióból, Nem voltak kétértelmű óriásplakátok, amikből sütött az erotika.Tomi is nagyon óvatosan bánt a lánnyal, tudta ő más, mint , akiket eddig ismert.Találkozásaik csak a hazakísérésig terjedtek, és kizárólag a családjukról, és általános dolgokról beszélgettek.Így ment ez szinte egész nyáron. Magdi anyja nem nézte jó szemmel, hogy egy 20éves fiatalember, udvarol a lányának, és sokszor szóvá is tette.Elég korai még ez kislányom………..mondogatta.Neked tanulnod kell, és Magdi is tudta, hogy ha rajta múlik mindenképp továbbtanul.Amióta apja meghalt , még jobban azt az álmot dédelgette magában , hogy orvosnak tanul majd.A gimnázium második tanéve kezdődött ősszel.Tomi kitartóan és türelmesen udvarolt a lányak , tudta, csak így lehet, annyira tisztelte és szerette, hogy nem tudott volna „ajtóstólaházba” rontani, ahogy másokkal tette korábban.Történt azonban, hogy egy zimankós novemberi napon megérkezett a behívója, azt hitte itt vége a világnak. Elveszíti szerelmét.Mivel a lány , annyira szép és okos, biztosan nem fog rá várni.Persze nagyon fiatal is még és csakis a tanulásnak szenteli összes idejét.A Tisza parton ültek és csókolództak. amikor elhozakodott a szomorú hírrel.Meg akarta kérdezni, hogy vajon vár-e rá?? ………….de nem merte, hiszen annyira hosszú idő még két kerek év.A lány felszabadult és vidám volt, lassan heggedtek a sebek, amiket apja halála okozott.És ezért nagyon hálás volt Tominak, de szerelmet azt nem érzett, nem is igazán tudta mi az.Jó volt vele lenni ás kezdett is már kicsit nővé érni, sokszor érzett bizsergést , ha afiú átölelte és csókolta.Mindez jó volt, de igazi érzések nem alakultak ki benne.Azért vígasztalta, és tudta neki is fog hiányozni, hanem láthatja mindennap.

Magdika egyre kevesebb időt tölthetett játékkal, ott volt neki a kisöccse meg aztán az iskola.Nagymamájának is sokat segített, ők vitték a háztartás dolgait. Anya már régen visszament dolgozni a hőn szeretett számai közé , egy bankban dolgozott.Apa továbbra is kimaradozott.Történt egy pénteken, hogy késő éjszaka sem jött meg .Anya már nem is tudta hol keresni, minden létező ismerőst megkérdezett, még csak a SZOT iroda büfésnőjét is , aki köztudottan apa szeretője volt, nem tud-e róla valamit??De senki nem tudta.Aztán egyszer úgy éjféltájban jött atelefon, hogy előzetes letartóztatásban van, azért nem jöhetet t haza.Anya izgatottan érdeklődött, hogy mégis mi történt.Azt közölték vele a rendőrök, hogy baleset történt, de semmi közelebbit nem mondtak.Később kiderült, hogy apa részegen vezetett egy buliból egy másik buliba menet, amikor is egy motorossal ütköztek. A gyerek ,a ki amotor hátsó ülésén ült, olyan szerencsétlenül repült le, hogy egy járdaszegélybe ütötte afejét, és azonnal meghalt.Magdi bár még csak 13 volt , tudta, hogy ez az életük sorsfordító eseménye lesz. Semmi nem lesz már olyan, mint eddig.Az előzetesből apa még hazakerült ugyan , de ez nem tette könnyebbé az életet.Hiszen a sértett családja éjszakai telefonálgatásokkal zaklatták acsaládot, ha apa felvette csak annyit ordítottak a vonalba, hogy” te még élsz , te gyilkos”???Ez így ment hónapokon át, hogy már mindenki az ítéletre várt, mert ez a háziőrizet rosszabb volt mindennél.Aztán az is elérkezett és apa bevonult a fiatalkorúak börtönébe, ez is csak ugy sikerült, hogy a párt segítette, mivel ebben a börtönben kedvezőbbek voltak a körülmények.Anya persze összeomlott, apa meg , talán kicsit örült is , hogy legalább a zaklatásoknak vége.Csak ritkán jártak apát látogatni, mivel sokba is került meg nagyon magalázó és fájdalmas is volt minden találkozás.Magdi már 14 volt, nemrég kapott személyi igazolványt, de sosem gondolta, hogy a börtönben fogja először használni.A motozás a rácsok nyikorgása és az egész börtön légkör ijesztő és rideg volt.Mégis jó volt látni apát, bár amint a szabályzat előírta a „foglyokkal való testi érintkezés szigorúan tilos”, így nem lehetett megölelni sem, ami még sokkal rosszabb volt mindennél.Így telt el másfél év, aztán apa amnesztiát kapott, és szabadult.De sosem lett már olyan, mint régen. Megöregedett és megkeseredett a benn töltött idő alatt, pedig még fiatalembernek számított.Alig volt 40éves.Bár a párt megboc sájtotta a börtönéveket és felelős állást is biztosított neki, ő nem tudott magának megbocsájtani.Egy fagyos januári napon amikor Magdika hazaért az iskolából, anya otthon volt, ami nem volt jellemző.És amikor a rendőröket is meglátta, tudta, nagy a baj.A helyszíni szemlét már lefolytatták, apára a garázsban találtak rá feje hátranyatlott és homlokán egy lyuk tátongott.Saját engedéllyel tartott pisztolyával lőtte le magát.A világ megfordult , és a föld egy kissé megingott a tengelye körül, semmi nem tűnt valóságosnak a kislány szemében, mintha csak egy színdarab játszódnék le , amiben ő csak néző.De sajnos a valóság volt, amit látott és hallott.A temetést a vállalat intézte, minden nagyon gyorsan zajlott le. Alig telt el három nap és egyedül maradtak, az élet folytatódott , látszólag.Magdi sokszor csak késztetést érzett , hogy hátraforduljon és ott lesz apa, átöleli és megcsiklandozza , elbolondozik vele , ahogy szokta, már amikor azt a kis időt otthon töltötte velük.Kisöccse még semmit sem tudott a dologról anya úgy gondolta, jobb ha nem szólnak neki, és rokonoknál helyezik el.Annál nagyobb volt a megrákódtatás, amikor az iskolában valaki az arcába kiáltotta: hát te nem is tudod , apád öngyilkos lett!!Sok –sok év múlva is lidérces álomként élte meg ezt apercet.Magdi már középiskolába járt , de nem bírt atanulásra összpontosítani, egy iskolatársa volt , aki hangosan felolvasta neki a tananyagot és hallás után próbált felkészülni az órákra.Katalin doktornő, mert hogy az lett az egykori iskolatársból sosem tudta meg mennyit köszönhetett neki Magdika, mert a tanulás mellett családtagként is kezelték és lelket öntöttek belé.Az anyjával egy rövid ideig közelebbi kapcsolatba kerültek, amikor véletlenül éjszakánként a konyhában összeütköztek, amikor egyikük sem tudott aludni.De ez nagyon rövid ideig tartott.A kislány egyedül ,maradt a gyászával, iskola után mindennap kivillamosott a temetőbe, hogy a sír melletti padon üldögélve kiöntse lelkét apjának.Nagyon hosszú idő kellett eltelnie mire érezte nem kell már kimennie a temetőbe hogy apját maga mellett érezze.Mire rájött, aki igazán közel áll a szívünkhöz , az mindig velünk marad.

Papa sokat elmaradozott otthonról, mire a társadalmi ranglétrán egyre följebb kapaszkodott , és már SZOT . irodában dolgozott, egyre kevesebb időt töltött velük az otthonában. Magdika magányos , kislány volt, zárkózott természetéből adódóan, nem nagyon barátkozott a vele korabeli gyerekkel. Egy hosszú keskeny udvaros társasházfélébe költöztek meglehetősen furcsa összetételű lakókkal körülvéve.Az első házban laktak Lili grófné-ék, ahogyan a többi lakó hívta őket, hiszen valamikor a Lili férje tényleg gróf volt, most már csak a nagy szintes udvarház maradt meg, ahol az unokákkal lakott. Lili néni nagyon szerette a kis Magdikát, sokat behívta őt egy forró tejszínes kakaóra, és diákat vetített neki.Magda még ma is felederül a képezeletbeli kép láttán, hiszen a kedvenc meséjét:A koldus és királyfit számolatalanul levetítette neki a kedves öreg hölgy.Hozzá mindig szívesen benézett naponta szinte, kisbarátnőmnek szólította Lili néni, és a kislány ettől nagyon boldog volt. Az udvar második lakója Zima bácsi viszont nagyon sokszor megijesztette a lányt , amint fejszéjét a vállára téve átbaktatott az udvaron a fáskamrák felé.Persze tudta, hogy csak fát megy vágni , mégis örökké borostás arca és mogorva tekintete félmetessé tették. Pedig Zima bácsi, csak magányos volt, és ettől látszott mindig szomorúnak, amóta meghalt afelsége és gyerekeik nem voltak, ő csak tengette az életét , és már semminek ne tudott örülni.A harmadik házban laktak a Marcsáék , mindenki csak így hívta őket, megszámlálhatatalan kisgyerek szaladozott mindig Marcsa körül, egy pedig a kiságyban kinn az udvaron.Magdika sokszor elvállalta , hadd pesztrálja ő a kicsit, mivel nagyon szerette a kisbabákat, de neki magának nem volt kistestvére. Anyja ugyan ígérgette, hogy hamarosan lesz, de ez mindig csak tervezgetés maradt, és Magdika lassan már kezdett is lemondani róla, hogy valaha lesz testvére.Egyetlen igazi társa ZIZI kutya volt, egy hatalmas farkaskutya, akit apa hozott neki aszületésnapjára, mivel nagyon szerett volna már régen egy kutyát.Magdi vele játszott üres óráiban és vele beszélgett, ő volt , aki mindig meghallgatta és hűségesen nézett nagy barna szemeivel.Abban az évben nagy dolgok történtek a politikában hallotta akislány , persze nem értette, mi az, hiszen még csak épp 6 éves lett az ősszel. Nem kellett iskolába menni , és a felnőttek sem mentek el dolgozni, arádiót , csak suttógóra véve hallgatták a szomszédokkal összegyűlve egyikük szobájában.Máskülönben eddig sosem jártak össze senkivel.Apa haza sem jött, az anyja azt mondta el kellett utaznia , talán sokáig is odalesz.A gyerekeket , mert azért laktak az udvarban más gyerekek is elráncigálták akerítéstől, mindennap kulcsra zárták a a kapukat, ki ne szökhessenek.De Magdika egyszer mégis meglátta , hogy tankok dübörögnek el a ház előtt, és lövéseket is lehetett hallani. A felnőttek is féltek és mindenki behúzodott a házba.Nem tudta mennyi ideig éltek így , de a félelem nem akart szűnni. Apa még hónapokig nem jött meg, Magdika csak sok év múlva tudta meg, hogy fenn volt a hegyekben és bújkált , mert veszélyben volt az élete,azt beszélték, hogy ő mint „pártember” ugyanúgy járhatott , volna , mint a szomszédjuk, akit a nyílt utcán öltek meg a felbőszült emberek.Akkor írták az 1956-os évet, ami még sokáig meghatározta az emberek sorsát.Bár Magdi még gyerek volt, de lám mennyi változást hozott , az ő életében is. Anya végre bejelentette érkezik a kistestvére, és apa már nem akar elválni tőle, pedig eddig azt sem tudta, hogy létezik, olyan , hogy válás.Igazából sok mindent nem értett , de senki nem is volt ,a ki megmagyarázhatta volna neki.Azt is csak sokkal –sokkal később tudta meg , hogy a párt volt, amelyik nem hagyta elválni anyjáékat, pedig már minden készen állt rá.Azt mondták a szocilaista elvekkel nem egyeztethető össze a válás.Persze anya örült ennek, mert ő nagyon szerette apát, legalábbis , azzal a birtokló szeretettel , ami senkinek nem válik hasznára.Apja menekülni próbált ebből a házasságból, de politikai karrierje szépen ívelt felfelé és már nem volt visszaút.Egymást érték a vállati bulik, tivornyák , ivászatok és titkos klublátogatások, amik csak bennfentesek számára volt elérhető. Ugye nem jársz kurvákhoz?? …hangzott le a kérdés sokszor, de mindig csak ajtócsapkodás és veszekedés lett a vége.A kislány nem is nagyon bírta volna elviselni ezt az áldatlan állapotot, ha nincs ott nagyanyja, aki sokat dolgozott otthon , vezette a háztartást, és várta haza Magdikát az iskolából. Aztán egyszer csak eljött , az idő és végre megszületett Magdi kisösccse, akinek borzasztóan örült, nem volt már egyedüli gyerek, bár kicsit sok volt köztüka korkülönbség , hiszen a kislány már lassan 9éves lett.Sebaj, , gondolta, majd így legalább sokat babázhat, mert anyja nem is örült, olyan nagyon a a babának, ahogyan korábban gondolta. Mivel nem is érte el fő célját, hogy apa bolog lesz hogy fia született és nem fog annyit eljárni otthonról.Így aztán Magdika hamarosan a „nevelőanyukája" lett kisöccsének.

Az asszony szíve már akkor hevesebben vert, amikor az utcába befordultak.Sok minden olyan volt mint réges-régen, valamikori zsenge fiatalsága idején. A tölgyek szépen sorakoztak fel és vigyázták a utcát, de a házak már egészen másak voltak. Megkérte unokáját, hogy csak kicsit lassítson a 21-es szám előtt, nem akart felesleges feltűnést kelteni, hiszen már vagy 50éve , annak , hogy itt élt Magda. Most , hogy 70évesen újra meglátogatta a környéket a mindenszentek ünnepe adta az alkalmat. A temető nem messze esett, attól a helytől, ahol ifjuságát töltötte.Már senki nem él a régi ismerősök közül, akik , valamikor itt laktak ebben az utcában. A házra már nem ismerni rá, széles nagy terasz, 3szintes luxus villa lett belőle. Magda még az egy szoba konyhás háború előtt épült házba költözött ifju asszonyként, a mikor nagyanyja befogadta.Anna mama ma is élénken él emlékezetében, hiszen sok éven át az egyetlen támasza volt, és ők is sokat jelentettek neki. Már vagy 75 is elmúlt, amikor a dédunokék megszülettek, de ő fiatalos erős és életvidám volt.Még ma is mosolyt csal barázdált arcára,ha rá gondol.Mennyire szeretett volna rá hasonlítani, csak egy kicsit örökölt volna abból az életerőből, ami belőle áradt.Pedig ,elveszítette két fiát is fiatalon és eltemette őket.Mégis erős és életvidám maradt , soha nem tudta megfejteni Magda, hogy honnan ez az erő??! Most a kerítés rácsain át megpillantotta a rózsaszín hortenziabokrokat, na lám, valami mégis megmaradt. Ezek a járdaszélén virágzó virágok , sok- sok emléket felidéztek benne.A kislány, aki ő volt épp a nagy diófa alatt játszott babáival és a mackóval.Apa épp hazaérkezett, és ő boldogan ugrott a karjaiba, talán 3éves lehetett.A kiskonyha felől inycsiklandozó illatok szállongtak, mama sütötte az elmaradhatatlan "szombati" palacsintát. Anyja mindig sokáig dolgozott, nem nagyon szeretett otthon lenni, a háztartási teendők valahogy nem illettek hozzá,mire az ebéd készen állt összegyűlt a család, vagyis inkább a két család , mert Magda unokatesójáék is ott laktak. Akkoriban nem volt ritka, hogy ennyien laktak együtt.Anna mama mindkét fiának helyet , adott , amikor megnősültek. A nagy házban lévő kőpadlós honyhát kinevezték szobának, így a két család a nagy házban , mama meg a nyári konyhában lakott télen nyáron. Helen és Ágnes már nagyobbacskák voltak, sehova nem akarták magukkal vinni a kis Magdikát, csak , ha már a szülők rájuk parancsoltak, akkor hívták el őt is játszani nagy ímmel -ámmal.Mindig jól előreszaladtak és noszogatták, hogy siess már a többek várnak fenn a várban. Az utca másik oldalán állt a romos diósgyőri vár, odajártak bujócskázni.Valahogy mindig lenézték Magdit, soha nem értette miért, hiszen semmivel nem voltak különbek nála.Sőt később az a iskolában ő lett az emines diák, vagy lehet épp ezért, de sosem szerették meg igazán. Hosszú éveket nem éltek itt , hamarosan lakást kaptak a gyártól, ahol a papa dolgozott, igaz csak bérlakás volt , de mégis ott tágasabban élhettek.Apa nem szeretett a gyárban, be is iratkozott valami "pártiskolába", akkor sokra vihette idővel.Magda jól emlékezett anyáék , nem éltek jól. ahogy már akkoribanis szokás volt mondani.Kislányként, ugyan ebből semmit ne értett.