Az asszony szíve már akkor hevesebben vert, amikor az utcába befordultak.Sok minden olyan volt mint réges-régen, valamikori zsenge fiatalsága idején. A tölgyek szépen sorakoztak fel és vigyázták a utcát, de a házak már egészen másak voltak. Megkérte unokáját, hogy csak kicsit lassítson a 21-es szám előtt, nem akart felesleges feltűnést kelteni, hiszen már vagy 50éve , annak , hogy itt élt Magda. Most , hogy 70évesen újra meglátogatta a környéket a mindenszentek ünnepe adta az alkalmat. A temető nem messze esett, attól a helytől, ahol ifjuságát töltötte.Már senki nem él a régi ismerősök közül, akik , valamikor itt laktak ebben az utcában. A házra már nem ismerni rá, széles nagy terasz, 3szintes luxus villa lett belőle. Magda még az egy szoba konyhás háború előtt épült házba költözött ifju asszonyként, a mikor nagyanyja befogadta.Anna mama ma is élénken él emlékezetében, hiszen sok éven át az egyetlen támasza volt, és ők is sokat jelentettek neki. Már vagy 75 is elmúlt, amikor a dédunokék megszülettek, de ő fiatalos erős és életvidám volt.Még ma is mosolyt csal barázdált arcára,ha rá gondol.Mennyire szeretett volna rá hasonlítani, csak egy kicsit örökölt volna abból az életerőből, ami belőle áradt.Pedig ,elveszítette két fiát is fiatalon és eltemette őket.Mégis erős és életvidám maradt , soha nem tudta megfejteni Magda, hogy honnan ez az erő??! Most a kerítés rácsain át megpillantotta a rózsaszín hortenziabokrokat, na lám, valami mégis megmaradt. Ezek a járdaszélén virágzó virágok , sok- sok emléket felidéztek benne.A kislány, aki ő volt épp a nagy diófa alatt játszott babáival és a mackóval.Apa épp hazaérkezett, és ő boldogan ugrott a karjaiba, talán 3éves lehetett.A kiskonyha felől inycsiklandozó illatok szállongtak, mama sütötte az elmaradhatatlan "szombati" palacsintát. Anyja mindig sokáig dolgozott, nem nagyon szeretett otthon lenni, a háztartási teendők valahogy nem illettek hozzá,mire az ebéd készen állt összegyűlt a család, vagyis inkább a két család , mert Magda unokatesójáék is ott laktak. Akkoriban nem volt ritka, hogy ennyien laktak együtt.Anna mama mindkét fiának helyet , adott , amikor megnősültek. A nagy házban lévő kőpadlós honyhát kinevezték szobának, így a két család a nagy házban , mama meg a nyári konyhában lakott télen nyáron. Helen és Ágnes már nagyobbacskák voltak, sehova nem akarták magukkal vinni a kis Magdikát, csak , ha már a szülők rájuk parancsoltak, akkor hívták el őt is játszani nagy ímmel -ámmal.Mindig jól előreszaladtak és noszogatták, hogy siess már a többek várnak fenn a várban. Az utca másik oldalán állt a romos diósgyőri vár, odajártak bujócskázni.Valahogy mindig lenézték Magdit, soha nem értette miért, hiszen semmivel nem voltak különbek nála.Sőt később az a iskolában ő lett az emines diák, vagy lehet épp ezért, de sosem szerették meg igazán. Hosszú éveket nem éltek itt , hamarosan lakást kaptak a gyártól, ahol a papa dolgozott, igaz csak bérlakás volt , de mégis ott tágasabban élhettek.Apa nem szeretett a gyárban, be is iratkozott valami "pártiskolába", akkor sokra vihette idővel.Magda jól emlékezett anyáék , nem éltek jól. ahogy már akkoribanis szokás volt mondani.Kislányként, ugyan ebből semmit ne értett.