Lassan nehézkesen és eseménytelenül , végtelen szomorúsággal teltek a hónapok ezután.Mivel a baba meghalt , hamarosan vissza kellett menni dolgoznia, és a részvét lesújtó pillantásai , nagyon rosszul estek, hiába nem volt bennük rossz szándék. Nála sokkal idősebb asszonyok próbálták vigasztalni, persze ők sosem élték át , amit Magdi már 19évesen átérzett, elveszítette alig megszületett gyermekét, ezt senki nem értheti meg igazán, csak aki átélte.Tomival a házasságuk is sorvadni látszott, nem talátak már egymásban örömet. Magdi felajánlotta váljanak el, hiszen úgyis a baba miatt vette el.Hiába próbálta, neki a férje bizonygatni, hogy igenis ő nagyon szereti a lány nem hitt neki.Ő maga pedig már egészen biztos volt benne , hogy nem szerelmes a férjébe.Beiratkozott egy újabb iskolába, hogy lefoglalja magát valamivel, eljárt dolgozni, néha el-elmentek egy moziba , különben meg csak lézengtek.A házaséletük nem sokat jelentett az utóbbi időkben sokszor vissza utasította Tomi közeledését, részint a terhességtől való iszonyú félelmei miatt, részint , mert valóban nem volt kedve hozzá.Látta Tomi is boldogtalan, a gyerek elvesztése mind kettőjük erejét felemésztette.Ez, hogy lett is gyerekük meg nem is a férjét, nagyon kikészítette, annyira várta már a babát.Minden kisgyereket szuggerált, ha olyan helyen jártak és valósággal könyörgött Magdinak, hogy próbálják meg még egyszer , Így aztán a lány megadta magát , és félév múlva már újre terhes volt, bár nagyon félt, mégis örült neki., De öröme ne tartott sokáig, mivel a terhessége már a második hónapban elhalt.Ezután szinte őrjöngött, zokogta fogadkozott nem kell neki több gyerek.Tomi belátta , hogy időre van szüksége.Két teljes év telt el, de a helyzet nem sokat változott, bár a sebek kicsit gyógyultak.Aztán házasságuk 4.ik évében Magdi újra teherbe esett, bár tudtán kívül.Tomi kijátszotta , és csak akkor értesült , amikor már tény volt.Magdi meg is mondta , hogy ez nem ferr dolog , hiszen egyedül nem dönthetett volna , hiszen, Magdi , akinek ki kell hordani ezt a gyereket , és megszülnie is.De aztán , bár borzasztó nagy félelmek közepette , de reménykedve várta a babát, és csodák , csodája nem történt semmi rendkívüli, eljött a szülés ideje.Sőt minden a maga megszokott rendjében történt, sima szülés volt, és a régi rossz tapasztalatokra emlékezve , könnyűnek is mondható.Az érzés ,amikor kisfiát a kezébe adták elmondhatatlan volt.Még napokig reszketett, hogy nem történik-e valami váratlan komplikáció, de a baba egészséges volt , és gyönyörű.Tomi pedig ragyogott a boldogságtól és a büszkeségtől.Mindketten úgy érezték Isten a tenyerére vette őket és talán még lehetnek boldogok is.Történt egy csendes este, amikor a baba már édesen aludt kiságyában, Magdi és férje , pedig áhítattal és csodálattal adóztak a pillanatnak. A lány férje szemében nézve megszületett a szívében a szerelem. Most már , amikor egy közös kis lény kötötte össze őket, akkor érezte , amit az első éjszaka, az örök összetartozás érzését.Az elkövetkező hetek bár nehezek voltak, mégis a lány úgy járt kelt az utcán , újra csinosan lapos hassal , de mégis úgy érezte mindenki tudja , ő édesanya lett. Ragyogott és dalolt a lelke.Szerelmi életük és új életre kelt, egyre többször szeretkeztek, és fedezték fel újra és újra egymást.Már nem is nagyon tudták elképzelni egymás nélkül. Amikor váratlanul kiküldetésbe szólította a munka, és Tominak hosszú hetekre el kellett utaznia. Úgy érezték itt a világ vége.