Amikor anyja elköltözött, eléggé megérezték anyagilag és kénytelenek voltak albérlőt fogadni, hogy valamivel pótolják a kiesett pénzt. Öccsével teljesen megszakították a kapcsolatot, mivel nagyon haragudott rá , amiért elvitte tőlük és ő maga meg nem vette magához.Egy közeli lakótelepi lakásba költöztették, de egész nap egyedül volt. néha ránézett a menye , de ennyi.A depressziós öregasszonynak épp ez hiányzott.Történt egyszer, hogy Magdi anyját egy régi ismerőse náluk kereste, de nyomozni kellett utána hol lehetne elérni, mert akkor már semmiféle kapcsolat nem volt. Hiába hívta Attiláékat , senki nem vette fel a telefont, így aztán végül az öccse anyósán keresztül kapta meg végre a telefonszámát.Mivel ott sem vette fel senki a telefont , már tudta, hogy anyjával baj van.Egy ismerősön keresztül tudta meg , hogy benn van a toxikológián a kórházban , mert domesztost ivott. Sajnos ez várható volt, de akkor is mellbe vágta Magdit.Próbált a kórházba telefonálni, de nem adtak felvilágosítást.Aztán végül sógornője hívta, hogy már talán holnap hazamehet, mivel már egy hónapja benn van a kórházban, mióta megpróbált öngyilkos lenni. Az asszony nagyon haragudott az anyjára, és az öccsére is mégis meglátogatták az idegen házban, ahova elköltözött.De valahogy nagyon nem hasonlított már , arra sem , aki akkor volt , amikor még náluk lakott. Alig beszélt és búskomor volt.Magdi , amikor ezt látta , kérte öccsét menjenek be a kórházba és vetessék fel a pszichiátriára, mert meg fogja újra próbálni. A testvére , azonban nem hallgatott rá, ő maga meg nem intézkedhetett nélküle. Nem is sokára megérkezett a végzetes hír, anyja felgyújtotta magát, és az égési osztályon van, de haldoklik. Azt , amit a nő akkor érzett elmondhatatlan, hiszen talán meg lehetett volna előzni, a körülményektől meg a hideg futkosott a hátán. Két gyerekével ment be a kórházba, a végzős orvos fiával és serdülő lányával. Anyja egy vízágyban feküdt az intenzíven, a szoba leírhatatlan az augusztusi hőségben érződött az égett hús szaga. Szinte az összes ágyon kómában fekvő betegek, élő -hallottak mindnyájan. A nővér , azt mondta, amikor Magdi megkérdezte, mennyi az esélye túlélésre, hogy ez egy élettel össze egyeztethetetlen állapot......már hallotta ezt a kifejezést, valamikor sok-sok évvel ezelőtt a gyerekére is ezt mondták. Egy hét telt el önkívületi állapotban, már nem lehetett vele beszélni, hiszen folyamatosan adták neki a morfiumot. Aztán amikor egy éjszaka álmában meglátogatta Magdit, és kérte keresse meg a gyászruháját.......tudta vége. Másnap jött a telefon hogy anyja meghalt, de ez már inkább megkönnyebbülés volt, hiszen így sem élt már csak épp lélegeztették.