A temetésen a Magdi és az öccse, mint két idegen voltak jelen.Épp 10évig nem is beszéltek egymással, mivel egymást okolták anyjuk haláláért.Pedig , aki menni akar azt nem lehet megállítani, ehhez is kellett jó pár év, amíg Magdi ezt meg tudta magával értetni.Egy öngyilkosságnál mindig magát hibáztatja a közeli hozzá tartozó, pedig a depresszió valóban halálos kór. Magdi látta, hogy fogy el anyja ereje és hogy marcangolja magát, mennyire terhére van az élet. Az élet pedig , ment tovább, ahogy mondani szokták.Márk és kis családja elég sok elfoglaltságot adtak, mivel már a menye a második babát várta, és újra együtt laktak.Ádám befejezte az egyetemet, szép volt a diplomaosztó ünnepség, amit a nagyanyja annyira meg akart várni, de nem sikerült.Egyben eljegyzése is volt még azon az őszön.Aztán bejelentette , nem marad itt ezen a lepukkadt környéken, hanem a Dunántúlra költözik.Anyja nem tudta lebeszélni, pedig nagyon fájt , hogy itt hagyja őket. Mire ő segíthetne és "dicsekedni" is lehetne az újdonsült dr. fiával, addigra elmegy. Magdi lélekben nem tudott megnyugodni, egyre csak anyja körül jártak gondolatai, tehetett volna-e valamit???,hogy ne következzen be a tragédia??! Már , annyit beszélt a családnak róla, hogy lassan senki nem figyelt rá. Tomi igazán mellette állt ebben az időkben, de kevésnek bizonyult a segítsége. Magdit legyőzte a sok idegesség , és igazán megbetegedett. Eleinte azt hitte terhes, mert a jelek hasonlóak voltak, de nem igazán gondolta, mert a házaséletük már csak inkább illúzió volt. A nőgyógyász egy eléggé ismeretlen betegséget állapított meg, valamiféle endometriózist, amit nem igen lehet gyógyítani és hasonlít a rák egy jóindulatú fajtájához.Egyetlen mód a műtét.Az asszony nem igazán akart belemenni ebbe a megoldásba. Annyi rosszat hallott már róla. hogy egy nő nem nő többé ,egy ilyen műtét után.sok utánaolvasás , után végül megegyeztek, hogy a petefészkei megmaradnak, így nem lesz akadálya további zavartalan nemi életnek.Legalábbis a részéről. Amikor a műtőben elkezdett visszaszámolni, magában mindenkitől elbúcsúzott, mert ki tudja, felébred-e??!Ez mindig is így volt, amikor , védtelenül és meztelenül egy lepedővel letakarva a műtő felé tolták. Senki nem tudja, mennyire kiszolgáltatott és mennyire nem "ember" már, amikor ebbe a helyzetbe kerül, amíg ő maga ki nem próbálja.Férje is nehezen viselte a megpróbáltatásokat, bár próbált erősnek mutatkozni, azért egyre jobban megviselte saját betegsége is. Lassan ment a felgyógyulás, de egyszer csak eljött az idő, hogy újra képes lett volna a házaséletre, de férje nem közeledett hozzá.